Nem tudom

Nem tudom mostanában túl jól szavakkal átadni azokat a dolgokat, amiket gondolok. Több oka is van ennek, a legfőbb talán az, hogy nincs annyi időm már erre, mint régen. Ráadásul fáradtan nem tudok gondolkodni, és nem tudok írni sem nagyon. Emiatt aztán nem tudok jól kommunikálni sem sehol, és csak úgy vagyok átsuhanóban mindenfelé, de igazán jelen néha még itthon sem. Nem tudom azt sem, hogy mennyire függ össze mindez azzal, hogy most már rettenetesen soknak érzem a hideget, a fázást, és a telet, és mindennél jobban vágyom arra, hogy végre ne kelljen a nadrág alá harisnyát vennem, és a pulóver tetejére még kardigánt is. Nem tudom azt sem, hogy az átmeneti hangulatingadozásom az oka e annak, hogy az utoljára érkezett rendszeres olvasóm már el is tűnt az éterben, vagy egyszerűen csak úgy döntött, hogy mégsem érdeklődik irántam. Mondjuk egyikkel sem tudok mit kezdeni, de azért persze, elgondolkodtam rajta egy-két percre. Nem tudom azt sem, hogy miért is várom ennyire a tavaszt, mit gondolok, mi fog változni majd ettől. Nem tudom, hogy képes vagyok e még változni és változtatni bármin is, mert úgy érzem, sem erőm, sem kedvem. Van egy megszokott rutin, sőt, rögtön kétféle is, attól függően, hogy délelőttös vagy délutános vagyok e, ezen túl nincs semmi. Nyilván bele vagyok kicsit fásulva, de nem is olyan egyszerű kilépni belőle. Nem tudom azt sem, hogy hogy is kell megértetni egy gyerekkel, hogy akkor is tiszteljen valakit, ha egyébként nem tiszteli. Nem tudom szabad e megtanítani alakoskodni már most, vagy hagyni kéne, hogy -lesz ami lesz alapon- őszinte legyen?
Hát igazából nem tudok semmit sem.