Egy kis rinya

Nem akarok én itt minden nap arról rinyálni, hogy mennyire pocsékul érzem magam, de hát hú, rettenetesen pocsék egy vírus ez. Kb. egy-egy órára vagyok hitelesítve fentlétileg, ebben az időben kell elintézni bevásárlást, főzést, mosást, stb-t, mert mire az óra lejár, még ha akármennyire lájtosan csináltam is bármit, a lábaim már nem bírják, és kezd rázni a hideg, így aztán újra ágyba kell feküdni. A januári tüszős mandulagyulladás sem terített így le, mint most ez. Ramatyul érzem magam, meg kell hagyni, és még nem is tudom elképzelni, hogy hétfőn fogok tudni dolgozni menni. Azért reménykedem, és majd csak vasárnap este fogom kimondani a végső szót ez esetben. Addig még történhet csoda. :)
Holnap Patrik fiunk este a régi osztálytársaival bálba megy. Vissza a régi iskolájukba, ahol megnézik a mostani nyolcadikosok táncát, és aztán buliznak együtt egy jót. Nem egy igazi társasági ember ő, épp ezért volt meglepő, amikor előállt ezzel, hogy ő menne. Van ugyan némi para-szerű dolog bennünk, de azért elengedtük, persze. Még majd előttünk állnak a szülői intelmek a holnapi estére vonatkozóan, de azt hiszem, annyi elegendő lesz, ha azt mondjuk neki, csak olyat tegyen, amit szombat reggel sem fog szégyelleni. Ő ezt komolyan fogja venni, és ennek megfelelően fog viselkedni. Egészen biztos, hogy fognak valamilyen alkoholt inni, de egészen biztos vagyok abban, hogy nem fog annyit inni, hogy berúgjon tőle. Vicces, de közben eszembe jutott, hogy ha most Erik készülne ilyen helyre, neki egészen komoly és tűpontos listát kéne készíteni a tiltott dolgokról, mert azokat azért betartaná, de ő az, aki egészen sajátosan tudja értelmezni a szabályokat, és tutira találna egy kiskaput. :)