2015. febr. 15.

Elegem van

Nem fogok alakoskodni, vagy jókedvet és boldogságot színlelni. Pedig gondoltam rá, hogy keresek valami biztonságos témát, és rittyentek ide egy jó kis semmiről sem szólót, és akkor nem kell bevallanom semmit. De miért is tenném? Eddig is úgy volt, az elmúlt sok évben, hogy ha nem volt jó kedvem, akkor rosszkedvem volt, és kész.
Na így van ez most is. Nem tudom mitől és honnan jött az egész, csak sejtésem van, de az a helyzet, hogy épp nem vagyok valami szívderítő és optimista társaság. Mondhatnám, hogy hú de depis vagyok, és lehet, hogy nem is állnék messze az igazságtól, de azért ilyesmit nem diagnosztizálok csak úgy. Egyszerűen csak nem vagyok jó passzban, és nem is tudom magam csak úgy megrázni, és kilépni belőle. Nem akarok senkitől segítséget, nem akarok beszélni sem róla, és legkevésbé sem akarom, hogy megoldják helyettem. Ugyanakkor minden második gondolatomban van valami önző sérelem, hogy "bezzeg nekem soha senki nem csinál meg semmit", "bezzeg engem nem kérdeznek meg, hogy kérek e"... stb. stb. Banális marhaságok, amikkel amúgy nem szoktam foglalkozni, és amúgy is én alakítottam úgy, hogy "észre se vegyenek".
Az azért reményre ad okot, hogy engem is idegesít a helyzet, és úgy gondolom, azért nem maradok így, de hogy meddig tart majd, nem tudom. Biztos rajtam múlik, de most ehhez sincs kedvem. Kilábalni sem. Meg úgy egyáltalán.


1 megjegyzés:

  1. És akkor ilyenkor jönnek a banális mondatok, kitartást, meg stb... Tapasztalatból tudom, ahogy jön ez az érzés úgy megy is. Ugyanúgy folytatódik minden, hiszen ahogy írtad, mi alakítottuk így. Remélem ma sokkal, de sokkal jobb!(())

    VálaszTörlés