Már reggel tudtam, hogy ez a nap semmiképp nem lesz az én napom. Azt mondjuk nem sejtettem, hogy ennyire nem. De már reggel el lett intézve az egész egy csapásra.
Az úgy volt, hogy ma, miután Balázsnak dolga volt Bp-en, és ahhoz, hogy odaérjen, időben kellett indulnia, megbeszéltük, hogy akkor Rolandot elkísérem én az iskolába. Busszal. A rettenetesen hideg reggel ellenére kimentünk a buszmegállóba már hétkor, mert ki tudja mikor is jön pontosan. Hét óra tízről tudtunk, de hát bármi megtörténhet egy helyi járat esetében. Hét tizenötkor elindultunk gyalog. Itt kezdődött a baj... merthogy én buszhoz öltöztem.. vagyis nem volt rajtam csak egy nadrág. Jobban mondva nem vettem alá sem harisnyát, sem cicanadrágot, sem semmit. Éreztem én elég hamar, hogy nem lesz ez jó.. de mit volt mit tenni, menni kellett, hogy odaérjünk.. Szanaszét fagytam a mínusz kilenc fokban, és még haza is kellett menni.
Ennek, és az egész napos keveset ivásnak meglett a böjtje. A térdem mellett rendesen fel is van dagadva, annyira megfagyott. Piros, meleg és dagadt. És még ki is van száradva. Így aztán húzódik is, meg fáj is. Ahh, de nem hiányzott ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése