Ilyenkor, ezen a napon ünnepelem én magamban, hogy akkor, már majdnem húsz évvel ezelőtt annak a doktor néninek nem lett igaza. Azt mondta, az akkor már krónikussá fokozódott vesemedence és sokizületi gyulladásom kapcsán, hogy az még hagyján, hogy ebből ki kell kecmeregni, de örülhetek, ha egyáltalán gyerekem lehet még valaha. Hát mit mondjak? Imádom, hogy nem lett igaza... és nagyon örülök, hogy megadatott nekem, hogy anya lehessek.
Amennyire vágytam én mindig egy kislányra, mostanra annyira nem tudom elképzelni, hogy bármelyikük is lány lehetett volna. Mert pont ők, így hárman, ahogy vannak a lehető legtökéletesebbek nekem. Az összes létező dolgukkal együtt. Ami néha elképesztő boldogságot okoz, néha pedig a létező legnagyobb bosszúságot. Mikor mi... De bármi is, mindig azt tartom szem előtt, hogy Ők hárman arra számítanak, hogy én mindig, mindenben mellettük fogok állni. És ez így is lesz, az hétszentség.
Ma könnyfakasztó reggelem volt. Rolikám háromnegyed hétkor (felöltözve) jött a galériára, fülig érő szájjal, és hozta az ajándékát. Az ajándékot, amit pénteken, miután a suliból hazajött, nagyon gondosan elrejtett. Az ajándékot, amivel Ő öt napig dolgozott az iskolában. Mit mondjak? Csodaszép lett, és annyira imádtam azt az örömöt az arcán, amivel átadta. Gondolom mennyire izgulhatott a fogadtatás miatt, ha vasárnap ilyen kora reggel már nem bírta tovább. :)
A két nagy már másképp csinálja.. Erikéknél volt a suliban is anyák napi műsor, Ő ott bőgetett meg. :) Patrik pedig.. hát nála lopva letöröltem a könnyem, ahogy azzal a fogalmasemtudjamitkezdjenmagával érzéssel elmotyogta, hogy Boldog Anyák napját!, és adott két puszit. Megható volt, ahogy láttam Eriket is, Őt is, hogy olyan nagyon szeretnének még úgy, mint Roli, de már képtelenek rá. :)
A máris hagyománnyá szelidült anyáknapi virágaim közül az idén csak egy nyílt ki a ládában, de tudom, hogy még bőven lesz alkalmam gyönyörködni bennük. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése