35

Azt akartam írni, hogy az első félidő végén.. de ezt a gondolatomat már tavaly sem szerettétek, meg most is mindenki lehurrogott, aki hallotta tőlem, úgyhogy akkor nem mondom.. Pedig még mindig így gondolom ám.. :D
Egy jó ideje már nem várok túl sokat egy-egy szülinaptól, főleg, mióta elmúltam úgy tíz éves. :D Az meg már nem tegnap volt, ugye.
Ez az idei mondjuk meglehetősen rendhagyó volt, mert szinte egész héten ünnepeltem, lévén már kedden megkaptam az ajándékomat, és azóta is örömködök neki egyfolytában.
Azért ma reggel csodaklassz ébresztőt kaptam. Nem is esett nehezemre felkelni így, egy kedvesem után, meg egy csomó mindenféle szülinapi jókívánság után.
Gondolkodtam, mit is mondhatnék, hogy mi a jó ebben a harmincötben. Vagy hogy mi nem. De igazából nem tudok mit mondani. Pont olyan, mint a harmincnégy volt, meg gondolom majd a harminchat is ilyen lesz. Ja, nem. Egy évvel ezelőtt sokkal kevésbé voltam életvidám, mint most. De egy év múlva minimum ennyire az leszek, mint most. Most így, ahogy van, minden jó. Persze, mindig lehetne több és jobb, de a tapasztalat azt mutatja, hogy mindennek eljön a maga ideje. Amit át kell élnem, az nem fog kimaradni az életemből, az egészen biztos. Amit meg nem, hát azután kár is vágyakozni.
Lehetne ez akár az elmúlt harmincöt év mottója is.
A következő harmincöté még nem tudom mi lesz. De úgy gondolom, jobb és egyszerűbb lesz, mint az előző volt. És hogy lesz e hosszabbítás a második félidő után.....? Hát, ezt majd meglátjuk akkor. :D