Van egy ötletünk...

Párszor már énekelték volna a fiaink ezt a dalt, ha nem felejtették volna még el. De ha a dalt el is felejtették, mert nem hallgattuk azóta, hogy Roland is ovis lett már, a kutyus iránti vágy mindig erősebb. Leginkább Erik szeretné, de a többiek is csatlakoznak hozzá.
Most, hogy itt állunk egy egészen kicsivel karácsony előtt, felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha... ? A fajtában biztosak vagyunk: beagle.
A többiben viszont egyáltalán nem. Merthogy lakásban tartott kutya lenne, annak dacára, hogy kertes házban lakunk. Ennek több oka is van. A húgomék telke és a mi telkünk között nincs végig kerítés, és nagyon sokszor van náluk egész napra is nyitva hagyva a kapu. Ez az egyik ok. A másik, hogy a nagyanyám nem szíveli az állatokat, fél, undorodik tőlük, és belehalna, ha egy kiskutya mászkálna körülötte.
A lakás viszont kicsi. Nagyon kicsi. Nekünk sem mindig elég a hely, mi lesz itt egy kiskutyával, ha én elmegyek dolgozni, fiúk suliba, Balázs meg alszik? Vagy mi lesz a lakással, ha kiskutya unatkozik majd egyedül?
Amiben még bizonytalanok vagyunk: szabad e bevállalnunk a néha nemkicsit őrült gyerekeink mellé egy kutyát is? Vagy megbánjuk majd?
Szóval... kinéztük... lenne is Győrben egy nekünk való fiúcska (persze, hogy még ő is fiú lesz), ma Erika barátnőm megnézte.. de rettenetesen elbizonytalanodtunk.
Ötleteket, tanácsokat, tapasztalatokat várok..