Nemnormálisék

Egy egész napi nettelenség, és még mindig elég kiegyensúlyazatlan netkapcsolat mellett lett közléskényszerem. Persze, mikor máskor.. Na de sebaj, mert elég jó a blogger mentés-funkciója, ha minden kötél szakad (vagy inkább a net szakad), akkor is megmarad az addig idegépelt gondolatfoszlányok nagyrésze.
Olvasgattam ma este a blogokat. Volt, ahogy jó kéthetes lemaradásban voltam időhiány miatt, volt, ahol olvastam ugyan, de már nem jutott időm kommentelni, de most pótoltam.
Azon gondolkodtam, hogy jó pár helyen olvastam az adventi készülődésről, hangulatról, hóesésnek-örülésről, hogy nálunk bezzeg senki nem normális. Az adventi díszeket hazarendeltem a garázsból jó időben, és Balázs becsületére legyen mondva, napra pontosan akkor itt volt, amikorra mondtam. Azóta meg tologatom a dobozt ide-oda. Volt már a mosógép előtt egy hétig. De mivel nem tudtam kinyitni tőle a mosógép ajtaját, így átköltöztettem a konyhaasztal alá. És ott legalább kevesebbszer veszem észre..
Az adventi naptár felkerült elsején, ahogy kell, de aznap csak az első négy napi meglepetést sikerült belepakolnom. Azóta sem pótoltam még, de holnap muszáj lesz.
De legfőképpen nem normálisak a gyerekeim. Én nem tudom, mi van velük, de az idén semmit nem kértek. Se a Mikulástól, se a Jézuskától. És igen, mindenki hisz még benne. Legalábbis még Patrik sem kérdezett ezügyben semmit. Ha meg nem kérdez, én nem fogom neki elmondani magamtól (és mindenki másnak is megtiltottam az ezirányú partizán-akciót). Azt gondolom, eljön az idő, amikor majd már nem akar ennyire hinni benne, de nem kell ezt siettetni. Jó dolog ez. Én is szeretnék még hinni. De nem készült levél, nem íródott lista. Semmi. Patrik tegnap este annyit mondott, ha majd beszélek esetleg a Jézuskával (ugye, mondom, hogy hisz),akkor kérjem már meg, ha megoldható egy póker-szett, vagy legalább egy francia-kártyacsomag. Erik még ennyit sem. Roli pedig ugyan a minimax-os, vagy disney channel-es játékreklámoknál szokta mondogatni, hogy "ezt is kérek", de még semmi komoly nem volt köztük. Pedig figyelek. Egyre feszültebben.
Igazából ötletem sem igen van nekik. Patrik nagyfiú már, de az idén kapott már komoly ajándékot, amire nagyon vágyott. Azt sehogysem tudnánk überelni. (nem is kell) Illetve, dehogynem.. ha kaphatna egy saját szobát, saját számítógéppel és saját dolgokkal valószínűleg egycsapásra a világ legboldogabb gyereke lenne.
Erik kissé szétszórt mostanában. A suliban túl sok minden van, ami újdonság, a szorzással nehezen boldogul, és máris tovább bonyolították a "bennfoglalással" (gyűlölöm ezt a szót) Ő az, aki még soha, semmiben nem találta meg az igazán neki valót, mert vagy a bátyját akarja utánozni, vagy épp valaki mást. Valami vagány-dologgal talán boldoggá tehetnénk, ami nagyfiús, de mégsem annyira.. de nem tudom mi lenne az.
Roli pedig, aki épp beteg még mindig, és tegnap este félálomban is azt motyogta: "Nagyon szeretlek, anya!" imádnivalóan gyerek. Őt bármivel el tudjuk bűvölni, mindennek azzal a fajta lelkesedéssel fog örülni, amivel csak ő tud, mert bármit kap is, mindenre "mindig vágyott". Mégis azért jó lenne valami tényleg igazán vágyott dologgal meglepni.
Balázs még a gyerekeknél is nehezebb eset. Mert ő aztán tényleg nem kér soha semmit. Sőt, kínosan vigyáz, nehogy bármiről is elszólja magát. Az idén meg már ékszert sem kaphat, mert az elmúlt években kapott gyűrűt, karláncot, nyakláncot is. Meg órát is (csak azt egy születésnapjára). A fülbevalóját meg nem fogja lecserélni. :D
Nekem van vágyam. Csak az meg túl nagy épp. Szóval, azt nem fogja nekem a Jézuska elhozni. De nem baj. Majd egyszer..
Szóval, így egy nappal a második gyertya meggyújtása előtt még senkinek nincs ötletem sem. És még puskázni sem tudok.
Mondom én, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D