Laktózintoleráns?

Mióta felmerült a gyanú, és megkaptuk a beutalót, vártuk, hogy elteljen az idő, és november 30-a legyen, amikorra időpontot kaptunk. Addig tartottuk a laktózmentes diétát, a végére egészen belejöttünk. Pont, mint a kiskutya az ugatásba. Rutinból vettem a laktózmentes tejet, a laktózmentes túrórudit, ha olyan ebéd volt az iskolában, akkor főztem neki, és vitt magával mást, de még az iskolai konyhás néni is szólt, hogy ne egyen a levesből, mert tejszín van benne. Elvégeztettük a székletvizsgálatot, meg is érkezett a negatív eredmény.
30-án reggel hatkor keltünk. Fogmosás, evés-ivás nélkül kellett útra kelnünk, hogy fél kilencre biztosan ott legyünk. Szerencsére nem kellett idegeskednünk, a forgalom még épp csak kezdett bedurvulni, így már nyolckor ott voltunk.
Ide kellene az a mondat, amit Pelikán elvtárs tud csak igazán jól: "Ekkor még nem sejtettem..." És tényleg nem. Tudtam, hogy hosszadalmas vizsgálat lesz. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Háromnegyed kilenckor már bent voltunk a doktornő szobájában, és várakoztunk arra, hogy Erik megkapja a bögrényi löttyöt, amit a laktózterheléshez meg kell inni. Közben elmondta az asszisztensnő, hogy kell a fecskendőkbe a levegőt beleszivattyúzni, és milyen időközönként. Összesen hét darab fecskendő volt a zacskóban. Az elsőbe még a lötty megivása előtt kellett fújnia. Aztán a másodikba negyedóra elteltével, a harmadikba egy újabb negyedóra elteltével, majd az ezt követőkbe félóránként. Erik nagyon nehezen gyűrte le azt a valamit, ami egyébként állítólag limonádé ízű volt, egyébként meg úgy nézett ki, mint a sima víz. A végére könnyekkel sírt, és legszívesebben kihányta volna. (és még egy óvatlan pillanatban a mosogatóba is löttyintett belőle, hogy kevesebb maradjon neki). Miközben ő küzdve az undorral megitta a cuccot, a doktornő kérdezgetett, mik a panaszok, van e családban ilyen betegség, volt e valamilyen komoly betegsége. Megnyomkodta a hasát, megnézte a nyelvét, és aztán mehettünk a váróba figyelni az órát, és fújkálni. 10 órakor lett először elege. Mert nem ehetett, mert nem lehetett elmenni, mert nem volt mit csinálni, és mert egyáltalán.. Fél 12-kor elvitték a hat fecskendőt, az utolsót még tíz perccel később tudta csak megfújni. Ekkor végre ehetett, de nem volt vigasz igazán ez sem, csak úgy átmenetileg. És ismét csak Pelikán elvtárs hangja csengett a fülemben, mert ekkor még nem sejtettem, hogy a végtelen várakozás csak most kezdődik. Vártunk a kiértékelésre. Eltelt egy óra, eltelt két óra, és mi csak ültünk ott egyre türelmetlenebbül, és egyre fáradtabban, és egyikünk sem akart mást, mint hazamenni. Mindegy volt, hogy mit mondanak, csak már mehessünk. Fél háromkor hívtak be minket, addigra Erik már nagyon elgyötört volt, ami nem csoda, gyakorlatilag hat és fél órája ült a váróban, és már önmagában ez is nagyon megterhelő.
Doktornő mosolyogva várt minket. Mert ez a gyerek nem laktóz-érzékeny. Jelenleg. Ami nem azt jelenti, hogy nem reagálhat a szervezete érzékenyebben rá, és akár felnőttként majd lehet, hogy kialakul. És lehet, hogy a tünetei azért voltak, mert épp telítődött annyira, hogy már nem bírta jól megemészteni. Szóval, ehet-ihat mindenfélét kedvére. Ha a rendes tejtől újfent tünetei lesznek, akkor ihat nyugodtan laktózmentest, mert az csak a pénztárcánkat terheli, a szervezetében nem okoz hiánytüneteket. Azért ez meglepett, azt hittem, ennél sokkal megbízhatóbb vizsgálat ez. Mert ezt úgy magamtól is simán tudtam. És ezért nem vittem volna el, hanem simán csak váltogatjuk az étrendjében a kétféle tejet, attól függően, mikor hogy érzi magát.
Megmérték, magasságát, súlyát. 137 cm és 43 kg. A vele egykorú gyerekek 97 %-nál nehezebb 4 kg-val. Ami még nem gáz, de arra kellene törekedni, hogy ne hízzon, csak nőjön.
Még vettek tőle vért, megnézik, nem lisztérzékeny e, és aztán jöhettünk haza. (ennek két hét múlva lesz eredménye)
Olyan elcsigázott voltam én is, hogy majdnem elfelejtettem örülni. :) Igaz, félek is kicsit, hogy megint úgy jártunk, hogy semmit nem oldottunk meg, csak lett egy negatív eredményünk.
Azóta még nem ivott rendes tejet, volt egy fél doboz bontott laktózmentes, amit még megivott, ne kelljen kidobni. Talán ma este iszik majd újra a másikból. Bár ő is fél tőle, nehogy megint hasmenése legyen.
Én meg azon gondolkodom, feljebb rakatom hétvégén Balázzsal a fogast, hogy Eriket fel tudjam rá rakni néha magasság-növelés céljából. :D