Hajlok arra, hogy ez akkora szégyen, hogy el kéne vele bujdokolnom. Meg hajlok arra is, és erre talán inkább, hogy mindenen túl.. ez itt nem arról szól, hogy minden rózsaszín, és mindig minden happy. Egyáltalán nem. Őszinte ember lévén, pont úgy beismerem, és megosztom az örömeink mellett a gondjainkat, és most a szégyent is. Még akkor is, ha egy pillanatra majd mindannyian a szívetekhez kaptok.
Délben elmentem dolgozni, amihez semmi kedvem nem volt, és már az érkezésem utáni második percben szívesen vissza is fordultam volna, de ez mellékes. Fél ötre időpontunk volt a bőrgyógyászatra, munka után egyenesen oda mentünk. Ellátott bennünket mindenféle recepttel, kinek egy kis enyhébb szteroid kell, kinek egy kis alkoholos ecsetelő, kinek erősebb szteroid, és így tovább..
Az igazi sz@r ezután következett csak. Felhívott Erik osztálytársának az anyukája. Aki elmesélte, hogy letámadta őt az osztály rémének anyukája, szó szót követett, mikor is szóba került, hogy az ő gyerekét lopásra kényszerítette többször ez az osztályréme kölyök, anyukája persze kikérte magának, és közölte, na, lopásról meg a P...r gyerekről tudnék mesélni. Letettem a telefont, és még igazán végig sem gondoltam, mit kérdezzek most Eriktől, amikor már meg is kérdeztem. Annyira reménykedtem, hogy majd néz értetlenül.. de nem. Nézett azokkal a nagyon nagy barna szemeivel, lesütötte, nyelt egy nagyot, és bevallotta. Két hónappal ezelőtt volt az iskolában "vásár" (mindenfélét áruló bácsi ott ül egész nap, és rásózza a gyerekekre a cuccait), és onnan ő, ötödmagával elvett egy-egy kulcstartót. Aztán ez az osztály fenegyereke Erik tolltartójára tette a kulcstartót, mire annak rendje-módja szerint le is buktak. Tanító néni visszavitette velük, gondolom (vagy csak remélem) el is beszélgettek erről, de az üzenőfüzetbe nem került be a dolog, mert "Azt mondta az Ági néni, nem akar anyának álmatlan éjszakát okozni."
Ott és akkor összedőlt a világ. Kettészakadt a szívem, és nem tudtam, mit tegyek. Balázs ült velem szemben szintén magába roskadva, és egyikünk sem tudta, hogy most akkor.....? Két jól irányzott pofonnak ennyi idő után semmi értelme már..pedig hú, de viszketett a tenyerem. Mindkettőnkben komoly indulatok ébredtek, Balázs eszmélt előbb. Ő tartott először hegyibeszédet, amitől Erik percről percre zsugorodott össze.. Nem tudnám megmondani, mi járt a fejében, csak azt láttam, hogy nagyon szégyelli magát. Ez egy kicsit megnyugtatott, legalább afelől nyugodt lehettem, hogy azért érzi, hogy ez mennyire nem helyes. Én is elmondtam, ami eszembe jutott, felelősségvállalásról, helyes viselkedésről, őszinteségről, meg amit csak el tudtok képzelni. Nem bírtam sírás nélkül, de ő csak állt, és hallgatta, egyre megtörtebben.
Isten látja lelkemet, talán én jobban belehaltam az egészbe, mint ő. Nekem jobban fájt, hogy kemény szavakkal kellett leteremteni, hogy olyan dolgokat is kellett mondanom neki, amire azt reméltem, sosem kerül sor.
Azóta is tele vagyok kérdésekkel a tanító nénit illetően. Miért mondta azt a múlt hónapban, hogy minden rendben van, mikor volt egy ilyen eset? Miért nem tudok én erről? Mit nem tudok még?
Erik azt mondta, azért nem mondta el, mert félt. Ami érthető egy nyolcévestől, ámbár nem bírtam ki, hogy ne vágjam rá, bezzeg elvenni nem féltél. Akkor fasza gyerek voltál, csak vállalni érte a felelősséget, az nem megy?
Nekem azóta is komoly lelki teher ez. Ma fogadó óra, és bemegyek, hogy feltegyem a kérdéseimet, és megkérjem a tanító nénit, nemhogy egy ilyet, de ennél kisebb dolgot is szeretnék tudni. Mert másképp nem tudom megvédeni Eriket, leginkább saját magától, csak úgy, ha minden lépéséről tudok.
Kerestem a hibát magamban (ne mondjátok, hogy nem kell, minden anya ezt tenné először), magunkban, benne, a körülményeinkben. Felmerült bennem a kérdés, ott kell e hagynom a munkámat érte? Vagy bízzak abban, hogy megtanulta egy életre a leckét?
Nem tudom.. nem tudom.. mert Patrikkal is akadnak gondok.. de erről majd máskor.
Ott ne hagyd a munkádat -EZÉRT! Ahogy én téged és titeket megismertelek, ez már bőven elég volt neki. Nyolc éves. Ez már nagy, de kicsi is még. Annyi mindent másként látnak-éreznek. És ő a középső. Hasonló - bár nem ilyen durva - dolgokat tapasztaltam már Emmánál is. Azt hiszem, ebben a korban, ez ebből a középsőségből fakad: egyik pillanatban baba, másik pillanatban menő nagycsávó és ezek néha rosszul keverednek benne.
VálaszTörlésEl tudod képzelni, hogy NEKI milyen éjszakái voltak ezután?
A tanító néni más tészta! Azt én sem értem, hogy erről miért nem tájékoztatott (ha nem is rögtön, de mondjuk azon a bizonyos fogadóórán). Teljesen jogos igény részedről, hogy a rosszról is tájékoztatva légy!
És ne szégyeljed magadat! Ha ez egyszeri eset marad és leckévé válik, akkor meg pláne ne!
Ölellek,
Szilvi
u.i.: a könnyeidet meg teljesen megértem - én is sírtam volna
Nem vigasztal tudom de megosztom...., hogy lásd más is átél ilyet... Negyedik osztályt új iskolába kezdtük.. év vége ( december) felé egyik leánykám egyre nehezebben ment iskolába, rengeteget sírt és látszott, hogy sokkolja a tudat, hogy be kell menjen az osztályba.. egy sírás alkalmával zokogva mesélte el, hogy butaságot csinált.... nem is kicsit.. és tudja nagyon de nagyon fogunk haragudni és nagyon de nagyon szégyelli magát már így utólag. Nagy nehezen elmondta, hogy bizony csak Ő nem hord zsebpénzt és csak ő nem tud mit inni ha elfogy az otthoni tea, csak a csapvizet. És nagyon szeretett volna szörpöt venni a büfében, így egy váratlan helyzetben az egyik lánytól ELLOPOTT 20!!!! forintot.... és sajnos kiderült.... Nem mondta el és az osztályfőnök sem jelezte felénk, egész egyszerűen csak megszégyenítették és onnantól tolvajnak nevezték.... Nem írom le a döbbenetem, a fájdalmam és azt ahogy egyszerre akartam büntetni és megvédeni az én drága gyerekem.... Az utána elkövetkező szülőit is érdekes volt át és megélni.... Tanultunk belőle.. mindannyian.... De tudom és átérzem hogy min mehetsz keresztül.... És a végére hozzáteszem még soha nem beszéltünk erről senkinek....
VálaszTörlésKitartás és ölellek és bár nincs szükséged tanácsra ,de Erik érezze azt hogy bár nagyon buta dolgot tettek, de TE/TI nagyon szeretitek!
Megértem az elkeseredettségedet, de szégyenkezned semmiképp sem kell. Erik 8 éves, butaságot csinált, sőt nagyon rosszat, de 8 évesen már olyan okosak, és olyan sok mindent megértenek. Szerintem az, hogy leültetek vele és megbeszéltétek biztos, hogy hatott rá. Tudnia kell, hogy az amit csinált az nem jó dolog, sőt bűn, amiért Titeket a szüleit fogják bántani. Máté még csak 3 éves, de ha arról van szó, hogy pl. a rendőrbácsi megbünteti apát, ha nem köti be magát, akkor fülétfarkát behúzza és teszi a dolgát.
VálaszTörlésA másik, hogy biztos az is benne van a dologban, hogy keresi önmagát, és ezt te is írtad már. most épp rossz felé keresgélt.
Hogy a tanítónéni miért nem szólt??? Talán azért mert ő is tudja, hogy igazából nem Erik volt itt a hunyó, és nem a Ti rossz nevelésetek következménye mindez. Mondjuk szülőként is elvárnám, hogy szóljon.
Fel a fejjel, reméljük Erik tanult az esetből.
azért azt ne feledd el, hogy ötödmagával csinálta. valószínűleg nem az ő ötlete volt, csak nem akart kimaradni a "buliból". kicsi még ahhoz, hogy ezt meg tudja különböztetni és tudom, hogy szülőként rosszul esik ez neked nagyon, hogy ilyet tett, de biztos, hogy nem a saját kis fejéből pattant ki, hogy lopjon. ami persze nem mentség,arra, amit tett, de tudod, milyen "egymástól függők" a gyerekek. ha te kútba, akkor én is...
VálaszTörlésmost elmagyaráztátok neki és talán tanult az esetből. valószínűleg a tanárnő is tudta, hogy ő nem ilyen, vagy nem is tudom, miért nem szólt.
a felnőttek is követnek el hibákat, az aprónép is, hiszen ők még most tanulják az életet. szép napokat!
Köszönöm mindannyiótoknak.
VálaszTörlésAranyosak vagytok. És mindenki milyen egyformán látja. :)
Fuvalla, Neked pedig külön köszönöm, hogy megosztottad velem a Ti történeteteket, ez sem lehetett könnyű.
Ma bent voltam a suliban. Tanító néni azért nem szólt, mert tényleg úgy gondolta, egyszeri botlás, és ott helyben lerendezték. Tudta, hogy Erik magától nem tette volna. De elnézést kért, amiért mástól kellett megtudnom, hibázott, amikor nem beszéltünk erről, de ő már el is felejtette az egészet. Most megbeszéltük, hogy bármi van, szól..
Jó tanulság volt mindannyiunknak. (remélem sosetöbbet nem kell ilyet átélnünk)