Szoktunk azzal viccelődni, hogy így, negyven felett már nem olyan baj, ha fáj valami, mert akkor legalább biztosak lehetünk benne, hogy élünk. Amúgy nem érzem magam lélekben csak harminc körülinek, de azért ez tényleg így van. Ahogy telik az idő, egyre több helyen fáj, és egy idő után teljesen megszokott lesz.
Na de ma azért olyat is tapasztalok, amit eddig még nem. Zsibbad a bal lábam. Az egész, még a ralpambam is érzem. Furcsa érzés, az egyszer biztos. Azt remélem, hogy ahogy jött, úgy megy is, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése