Azon kívül, hogy dolgozni járunk, még meccsre megyünk, nem nagyon történik semmi. Ennek ellenére a sok semmi miatt is nagyon gyorsan telik minden nap, alig győzöm nyomon követni, hogy épp hol is tartunk.
Még mindig nem szoktam meg ezt a négyig dolgozást. Nem is tudom mikorra sikerül majd öszebarátkoznunk. A délutános műszakok egy kicsit sem hiányoznak, és a korán kelés sem az erősségem továbbra sem, de még mindig sokkal szívesebben megyek hajnalban, mert úgy kicsit tudok a hazamentek előtt kicsit.
A két közoktatásban tanuló gyerekünk élvezi a gondtalan nyári napokat. Vár még rájuk egy hatalmas meglepetés, de mindent a maga idejében...
Patrik még dolgozik, de szerencsére azért neki is van ideje arra is, hogy pihenjen, kikapcsolódjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése