Már nem is tudom pontosan, hogy ez hanyadik selejtező vagy bármilyen meccs volt, amire a Balatonról indultunk. Mindegy is, mert amúgy mindenki tudja rólunk, hogy elég őrültek vagyunk ahhoz, hogy meccs ne teljen el nélkülünk.
Ma hatalmas volt a tét. 15 év után bejutni az Európa Liga csoportkörébe. Egy olyan meccs visszavágóján, amit nagyon rossz volt nézni, nagyon nem ment ott semmi. De a hazai pálya nagy előnye, hogy ők a pályán, mi a lelátón küzdünk. Együtt.
Nem volt könnyű, nagyjából mindenki több infarktust is kihordott kilencven perc alatt. De megcsináltuk. Együtt, ahogy kell..
Vár ránk Európa.
Illetve még most egy kis Balaton. Az sem semmi ám, egy meccsről oda hazamenni. Van egy komy feelingje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése