Péntek

Nagyon kegyes hozzánk az időjárás, mert még ma is olyan idő volt, mintha nem augusztus vége lenne már, hanem július közepe. Tudom, sokaknak van már elege a kánikulából, de én (mint az köztudott rólam) nem tudom megunni, és nem élvezni. Minden olyan perc, amikor süt a nap egy külön ajándék nekem, és szippantom magamba a napsütés minden energiáját. Igyekszem feltölteni a napelemeimet, ki tudja mennyire lesz szükség, vajon mennyi szürke és sötét nap vár ránk ősszel és télen.
Rengeteg fénykép is van a telefonomon ezekből a napokból is, hogy majd legyen miből töltekezni a nehezebb napokon.
Holnap este már otthon alszunk, letelik az ajándék plusz idő. Kihasználtuk. Nem nagyon mizdultunk ki a városból, ezek a napok tényleg arról szóltak, hogy pihenjünk, és együtt legyünk. Teljesült a fiúk éjszakai fürdőzés kívánsága is, tegnap (vagyis már ma) amikor hazaértünk a meccsről, még lementünk a strandra, hogy kipróbálják milyen.
Azért szerintem jövőre sem fogunk unatkozni.