Erős hétkezdés volt ez a mai nap. A tizenkét órás műszak minden percére jutott bőven tennivaló, és úgy jöttem el, hogy még volt, amit félbehagytam. Meg fog várni, és nem is olyan, amit ne lehetett volna ott hagyni reggelig, de azért jobb lett volna azzal is végezni. Kicsit mindig frusztrál az ilyesmi.
A gyerekek még élvezik a gondtalan napokat, és milyen jól is teszik. Én meg örülök neki, hogy azt csinálnak, igét kedvük van, hagyom, hogy annyi időt töltsenek el így, amennyit akarnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése