Nincs semmi, amiről tudnék írni. Mesélhetnék munkahelyi konfliktusos sztorikat, amiknek hol részese is vagyok, hol meg csak megfigyelője, de olyan hülyeségekről szólnak ezek a konfliktusok, hogy szót sem érdemel az egész. Óvodás szinten vagyunk képesek viselkedni, az egyszer biztos.
Patrik holnap Strand Fesztiválra megy. Néha még mindig rácsodálkozom, hogy hova is lett az a kis bátortalan kisgyerek, aki valaha volt, és hogy lett belőle ez a bevállalós, öntudatos fiatalember? Persze, az idő tette ezt is, mert meg nem állt egy percre sem, és csak egy kicsit nem figyeltünk oda, máris elmúlt tizenkilenc is. Nem kér már engedélyt ezekhez a programokhoz, önállóan intéz mindent, a saját pénzéből megy most is. Azért persze az mindig megvan, hogy megkérdezi, terveztünk e valami családi programot, mert ha igen, akkor nem megy. De holnap megy, és majd csak valamikor pénteken érkezik haza. Érdekesen változik az is, ahogy mi kezeljük ezt. Már-már természetes, hogy vannak ilyen külön programjai, és már rég nem aggódunk annyira, mint valaha. Persze, egy egészséges féltés mindig van, és mindig megkérjük, hogy jelezzen, hogy minden rendben van, vagy hogy mikorra várható haza. És persze mindig elhangzik az intelem, hogy "Ésszel". Ebben aztán minden benne van, amit valamikor régen már töviről hegyire megbeszéltünk, mostanra elég ennyi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése