Valamelyik nap kérdezte tőlem valaki kommentben (talán Teide?), hogy mit hiányolok? Azóta többször is előfordult, hogy ezen gondolkodtam, hogy na igen, mit is.. De azt hiszem, tudom. Az a fajta ember vagyok, aki szereti a várakozást. Mármint nem azt, amikor ülök a rendelőben, és arra várok, hogy én következzek, vagy amikor a pénztárnál kell sorban állni. De azt a fajta várakozást nagyon szeretem, amikor arra kell várni, hogy valami meg fog történni. Majdnem mindegy, hogy mi az a valami, mert mindenben tudok találni jót. Természetesen az, ha előre tudom, hogy biztosan tök jó lesz, akkor az még ad egy pluszt is az egészhez.
De most valahogy azt érzem, hogy kevés ez a várakozás az életemben. Vannak a heti-kétheti meccset várások, amiket persze mindig megélek úgy rendesen, és mondhatom, hogy már több "kapcsolatom" is született a meccseknek, és a fradi szeretetnek köszönhetően. De, lehet, hogy én vagyok a telhetetlen, de valami olyasmit szeretnék, ami nap mint nap várakozással tölt el. És itt rögtön el is érkeztünk az örök problémához, mert ugye jelenthetne egy jó hobbi minden napos várakozást, ami még örömet is okozna, és nyilván, mint ilyen.. plusz energiát is termelne. Vagy lehetne a munkám is ilyen, ami minden nap jelentene újabb és újabb kihívást, izgalmat, jó feladatokat, amitől élvezetessé is válhatna az esetek kilencven százalékában.
Ezzel a fajta mentalitással szerintem kitűnő marketinges vagy kommunikációs munkatárs lehetnék, de ezzel egy kicsit elkéstem. Még ha most gőzerővel nekilátnék is a tanulásnak, legkorábban öt év múlva lenne róla olyan papírom, amivel labdába rúghatnék, addigra meg negyvenöt éves leszek. Szóval ezt a tanulás vonalat el is vetettem magamban, mert ez azért annyira bizonytalan vonal, ami lehet, hogy több fejfájást okozna, mint amennyi örömet. Fejfájás meg már volt az életemben bőségesen, nem szeretnék többet.
A hobbi meg megint csak nem olyan, amit így parancsra elkezd az ember, hogy "kell nekem egy hobbi", és akkor valamire ránézek, és holnaptól az a hobbim. Egy csomó minden érdekel, egy csomó mindent csodálok, de kézügyességem nincs túl sok, nagyon sok felesleges időm sem, amit rá tudok úgy áldozni, hogy úgy legyen, ahogy szeretném, hogy örömforrás legyen, ne más.
Úgyhogy most úgy döntöttem, arra is várakozni fogok, hogy ez a valami, amiről tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi lehet, megjelenjen az életemben. Nyitott szemmel fogok járni, hogy észre is vegyem majd. :)
Gondolkodtam, írjak vagy sem..... nagyon sokszor idekattintottam aztán el. Ha nem tanulsz akkor is 45 éves leszel 5 év múlva, nem ettől függ. Ha valami érdekel, vegyél egy nagy levegőt és vágj bele!40/45/50+ évesen már van egy csomó élettapasztalat ami egy olyan papírral (tudással) megtámogatva amivel foglalkozni szeretnél kincset érhet a munkaerőpiacon.
VálaszTörlés"Várni, csak várni mindig csak várni az ember már nem tudja mit is akart." (István a király) - ez jutott eszembe. Mire vársz? Ha nem tudod, hogy mire, akkor honnan ismered fel, hogy erre vártál eddig? Kifogást, hogy mit nem szeretnél, mihez nem értesz, mire nincs időd felsoroltál többet is; de mi az amire szívesen szánnál időt, ami feltöltene, ami érdekel? (totál mindegy hogy hasznos vagy sem, más mit szól hozzá, ha nem ön- és közveszélyes és téged boldogabbá tesz. Ha nincs ötleted mit akarsz csinálni, akkor próbálj ki új dolgokat, figyeld milyen érzés - ha tetszik folytasd, ha nem tetszik, keress mást. Remélem nem bántást, hanem törődést érzel a soraimból.
Szia Dius!
VálaszTörlésÉn most vagyok 45 éves. Érettségi után egyetemre mentem, végeztem vegyészként. 20 évig dolgoztam egy munkahelyen, perszte közben szültem 3 gyereket, akikkel otthon voltam összesen 8 évet. 20 év után nem bírtam tovább...felmondtam. Aztán munkanélküli lettem. Közben, és ez már az idei év, meglett az angol nyelvvizsgám. A mi időnkben nem volt kötelező a diplomához, "csak az egyetemi", nem az állami. Tehát idén meglett a nyelvvizsgám. Februárban. Márciusban belekezdtem egy OKJ tanfolyamba, májusban 5-re vizsgáztam. Közben jelentkeztem egyetemre, felvettek, szeptembertől levelezőn fogok végezni, igaz 2 féléves, de kémia tanár is leszek. Ha minden sikerül, 46 évesen lesz 2. diplomám. Én a nyelvtanulást javaslom. Nekem egy nagyon jó közösség jött ott össze, napi 6, heti 30 órában voltunk a suliban együtt, majd suli után, moziba mentünk, kávézni jártunk, bowlingozni voltunk, együtt mentünk Glamour napokra :D. Kívánom, hogy találd meg azt a hobbit, célt, amit várhatsz. Addig meg számoljuk a jövő nyárig a napokat :-)
Köszönöm az ötleteket, javaslatokat.
VálaszTörlésŐszintén szólva a tanulás nekem sosem volt annyira a szívem csücske, hogy önként és dalolva vessem alá magam valami komolyabb dolognak. (nem is voltam az a tipikus könnyen tanuló fajta).:)
Meglátjuk mi lesz.