Vasárnap

Ez a mai nap egészen fantasztikus is lehetett volna, ha nem vet rá árnyékot ez a fülfájás. Most a másik fülem, nem az, ami a múltkor, és nem is ugyanazok a tünetek sem. Feszítő fájdalom, ami néha olyan, hogy el tudnám sírni magam. Néha beleszúr olyat, hogy látom a csillagokat is. Fájdalomcsillapító adagolás mellett elviselhető azért. Lázam nincs. Bevallom őszintén, hogy sok kedvem nincs orvoshoz menni, úgyhogy lehet, hogy még várok. Na jó, legyek teljesen őszinte:ezektől a fülészektől félek. Nem kicsit. Úgyhogy addig húzom az odamenést, amíg csak lehet. (Meg amíg bírom)
Főzni ma nem nekem kellett, Balázs csinált ebédre brassóit. Mennyivel jobb így asztalhoz ülni, hogy nem nekem kellett odateremteni az asztalra az ételt.
A szennyes tartót üresre mostam, felmostam, aztán mentünk moziba. Megnéztük az Escobar című filmet, ami a maga nemében fantasztikus alkotás, de engem néha a hideg rázott tőle. A legfélelmetesebb az egészben, hogy ez így meg is történt.