Ez a mai nap nem tartozik a nyár legjobb napjai közé. De leginkább máshova sem, csak oda lehet besorolni, hogy egy nap, ami eltelt. Kár érte, mert lehetett volna egy tök jó nap is, ha épp nem szól közbe az időjárás, de mindegy. Megvolt ez is, túl vagyunk rajta, holnapra már jobb időt mondanak, és még olyan ígéretet is láttam, hogy jövő héten megint harminc fok is lesz.
Persze nem úsztam meg fejfájás nélkül a lehűlést, meg a szelet, de ezúttal szerencsém volt, mert mindösszesen két órán keresztül tartott az igazi szenvedés, a többi időben egész elviselhető volt.
Semmit nem csináltam egész nap, azon kívül, hogy befestettem a hajam. Egy kicsit idegesít is utólag, hogy még mosni sem álltam neki, mert ugyan elindíthattam volna a szárítót, de azt meg nem akartam, gondoltam, kibírjuk így is, van még mindenkinek mit felvennie.
Pár napja megint küszködök azzal a ritmus zavar féleséggel, ami volt már pár évvel ezelőtt, és igazából nem derült ki róla semmi, csak egy kis időre béta blokkolót kellett szednem, mert a ritmus zavar mellett jó magas volt a pulzusom. Elég idegesítő jelenség, főleg, amikor még azt is érzem, hogy úgy fáj a hátam is, mintha meghúzódott volna, és ilyenkor arra gondolok, hogy mi van, ha infarktusom van. Egy-egy kósza pillanat csak ez a gondolat, mert igyekszem gyorsan elhessegetni, meg hát amúgy is az nem olyan tudtommal, hogy csak úgy fájdogál, mintha... hanem úgy teljes erőből támad. Na mindegy, ha sokáig így marad ez, úgyis kénytelen leszek elmenni az orvoshoz vele, hátha megint nem találnak semmit, és szedhetek egy kis béta blokkolót.
Jövő héten Balázs szabadságon lesz, én meg már előre utálom az egészet, hogy ők itthon, én meg mehetek dolgozni. Annyira utálom a gondolatot, hogy pénteken szerintem én is itthon leszek velük, és akkor a szünidő utolsó napját még együtt töltjük. Azt majd meglátjuk, hogy mivel fogjuk tölteni, de nem is érdekes..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése