Ma jó nyűgös napom volt. Az, hogy nehezemre esik hajnalban felkelni, köztudott rólam. Ma még mèg a szokásosnál is nehezebb volt. Nem tudom hányszor szólt Balázs, mire egyáltalán felfogtam, hogy nègy óra van, ès itt az ideje az èbredèsnek. (Az tuti, hogy ha ő nem lenne itt reggelente, már règ kirúgtak volna, mert örökké elaludnèk) Mèg 8gy is legalább kètszer vissza aludtam kb öt percre, de persze mindig le is buktam, mert ismer már, ès jött ellenőrizni. Azt mondjuk már nem tudta meg, hogy egyszer mèg fèlig felöltözve is visszabújtam a takaró alá, épp csak azért, mert kellett az az èrzès.
Általában úgy van, hogy mire beèrünk, már teljesen èber vagyok. Ma gyakorlatilag kèptelen voltam erre az èber állapotra, ès annak ellenére, hogy azèrt a munkámat elvègeztem, alig vártam, hogy hazaèrjünk, mert úgy voltam vele, hogy akármi lesz is, èn le fogok feküdni egy kicsit. Nègy körül mentem be, ès a legközelebbi emlèkem az, hogy basszus, fèl hèt. Nem kicsit voltam kába, de mit ne mondjak....jól esett ez az alvás.
Ettől függetlenül holnap hajnalban sem lesz könnyebb az èbredès, de holnap már csütörtök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése