2012. okt. 4.

Hoppá

Az életünk szinte minden napján meg vagyok arról győződve, hogy úgy ismerem a férjemet, és a gyerekeimet, mint a tenyeremet. Aztán néha rá kell döbbennem, hogy korántsem igaz ez.
Így történhetett, hogy amikor Patrik fiam közölte velem hazafelé jövet, hogy az etika házi feladathoz majd velem és az apjával készítene interjút, mert mi lennénk a példaképei, akkor egy pillanatra még csak levegőt sem kaptam. :) De aranyos tőle, és megható. Mert választhatta volna Bill Gates-t, vagy Puskás Öcsit, vagy akárkit, de neki éppen mi. Ilyenkor azért igazolódni látszik, hogy valamit mégis jól csinálhatunk, ha így gondolkodik.
És így történhetett, hogy este, miközben Balázzsal beszélgettünk, egyszer csak elkezdett visszanyalni az a bizonyos fagyi. És kiderült, hogy jobban ismer ő engem, mint azt valaha is hittem volna, és olyan gondolataimat, érzéseimet is ki tudja mondani, amit én még magamnak sem. Döbbenetes élmény volt, olyannyira, hogy csak az érzés maradt meg, a mondatok, amiket használt, az egyáltalán nem. Mindenesetre fura is, mert még mindig ezen morfondírozok magamban, pedig már két óra is eltelt azóta.

4 megjegyzés:

  1. erre a beszélgetésre kíváncsi lettem volna :-)

    VálaszTörlés
  2. Most találtam rád nagyon tetszenek az írásaid igy tisztelettel a követőd lettem.Gina

    VálaszTörlés
  3. Igen, Dius, ez a példakép dolog pontosan azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csináltok :)

    VálaszTörlés
  4. Eszter, én magam is sajnálom, hogy nem vagyunk bekamerázva. Visszanéztem volna. :D
    Gina, nagyon örülök neked, köszönöm szépen, hogy megtisztelsz azzal, hogy máskor is vissza szeretnél térni. :)
    Judit, köszi. :)

    VálaszTörlés