Épp jókor..

Tulajdonképpen nincs miről írnom. Elkezdődött a hosszú hétvége, kicsit nyögvenyelősen, mert mindegyikünk olyan, mint az a bizonyos őszi légy. A gyerekek is, mi is csak úgy voltunk ma, leginkább csak ez esett jól. Fáradtak mindannyian ők is, mi is. Úgyhogy épp jókor jött, hogy meg lehet tenni, hogy nem teszünk semmit. Én már nem hergelem magam azon, hogy nekem hétfőn mennem kell dolgozni, mert úgyis felesleges. Menni kell, hát menni kell. Legalább csak a délelőttöm lesz oda vele, és akkor még mindig lesz másfél nap akármire. :)
De azt azért elmesélem, hogy min gondolkodtam el ma többször. Amellett, hogy többször is felidéződött bennem, hogy van egy fejben megírt posztom, amit talán sosem fogok megírni. Valamiért évek óta tudom, mik lennének azok a szavak, amivel itt bejelenteném, ha babát várnék. A poszt még csak piszkozatba sem került, de nincs is rá szükség, mert ezt biztosan nem fogom elfelejteni. De ma megígértem magamnak, hogy ha sosem lesz aktuális, akkor legkésőbb a klimax kezdetén majd megírom. :) Akkor már majd afféle "levél a meg nem született gyermekemhez" posztként.
Ez csak úgy eszembe jutott, és aztán ennek kapcsán még egy csomó minden más. Például, hogy elfogadtam, hogy mostanában nem lesz több gyerekünk, de még nem fogadtam el véglegesen. Számomra még nincs olyan verzió, hogy soha többé, mert hátha még olyan jóra fordul egyszer minden, hogy mégis esélyt kaphat. És akkor utálnám, hogy még én is azt mondtam, hogy soha többé.
Aztán ennek kapcsán elgondolkodtam azon is, milyen érdekes is az ember. Mert ugyan nem vagyok a legfényesebb időszakomban, mégis időről időre azon kapom magam, hogy már megint terveim vannak. Már megint előre nézek, bizakodom, és reménykedem valami jóban, hátha már kiérdemeltem. És milyen érdekes, hogy minden kisebb és nagyobb kiégés ellenére, vagy épp ezért, mindig többet és többet tudok adni magamból. Olyan érzéseket, amiket nem is gondoltam, hogy léteznek. A tapasztalás a legnagyobb tanítómester, az már biztos.

Hát így, ennyi mára. Zűrös és zavaros, tudom. Épp ilyenem van. :)