Az ok

Akkor ma este csak elmesélem, hogy miért is a hittant választottuk, amikor az előző tanév végén megérkezett hozzánk a kérdés.
Nem okozott nagy fejtörést, mondhatnám, hogy még csak gondolkodni sem kellett rajta, mert egészen evidens volt, hogy a kettő közül melyiket szeretnénk. A miért az persze nem mindenkinek evidens, mert többen is rácsodálkoztak, hogy "hogyhogy nem az erkölcstant?"
Nos, én úgy gondolom, erkölcstant oktatni általános iskolásoknak körülbelül ugyanaz, mintha a megoldóképlettel indítanának első osztályban a számok tanulása helyett. Kicsit erős a hasonlat, én is tudom, de ettől még.. Az én értelmezésemben az erkölcs és az etika olyan dolgok, amelyekben a korunk előrehaladtával mindig inkább jártasak vagyunk. Persze, vannak olyan szabályok, amit mindenkinek illik betartani, de mégis, nekem egészen tág határok között mozog az erkölcsösség is, és az etika is. Ráadásul el sem tudom képzelni, hogy lehet ezt direktben tanítani. Mert ez valami olyan, amit észrevétlenül kellene magunkba szippantani, olyan emberek példájából, akiket tisztelünk, szeretünk. Kicsit lehet, hogy nagyképű vagyok (de nem jobban, mint szoktam), mégis úgy gondolom, hogy képesek vagyunk mi, itt, családon belül megtanítani a gyerekeinknek az erkölcsös és etikus viselkedés szabályait.
A hittan pedig.. nos... mindenki meg van keresztelve, és mindenki hisz Istenben. Ez alap nálunk, soha, senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni a létét, vagy ép a hitünket. Egészen apró koruktól kezdve tudják, hogy hiszünk Istenben, és volt idő, mikor nagyon buzgón imádkoztak is mindnyájan. Azzal tisztában vagyunk, hogy Isten szeretete bárki számára elérhető, és nem is kell hozzá különösebb tanulás. Mégis, ezen túl van egy csomó dolog, ami miatt úgy éreztük, az a legjobb, ha valaki nálunk okosabb és tanultabb ember mesél majd róla. Azt remélem, hogy attól, hogy többe fog tudni mindenről, majd a Hite is sokkal stabilabb lesz. De ehhez feltétlenül szükség van valakire, aki tudja, hogyan adja át a tudásást hitelesen.
Erik egyébként örült ennek, sokkal nagyobb kedve van a hittanhoz, mint az erkölcstanhoz. :)

És mondtam e már, hogy fent emlegetett ötödik osztályosunk lett a tanév első ötösének birtokosa? (mámtin családon belül) Még a végén igazam lesz.. ugye?

Melyik is..

Nem tudom mi a rosszabb.. azon gondolkodni, hogy miről írjak, vagy azon gondolkodni, hogy miről ne. :) Ritkán van olyan, amiről nem írok, mert általában vállalom a véleményemet mindenről, de azért nálam is akad egy-két tabu téma. Mármint olyan értelemben, hogy én tiltottam meg magamnak, hogy írjak az ilyesmiről.
Van olyan, hogy bizsereg az ujjam, hogy megírjam, de aztán mégis úgy döntök, nem ér annyit.. a véleményem ugyan merném vállalni, de nem biztos, hogy megérné nekem.
De olyan is előfordul, hogy valamiről azért nem írok, mert amikor már napok óta ugyanazon kattogok, akkor úgy gondolom, másoknak unalmas lesz ez már...
Meg olyan is előfordul, hogy azért nem írok valamiről, mert nem gondoltam végig még normálisan, és addig meg nem biztos, hogy kéne..

De ettől függetlenül egy csomó minden van, amiről szoktam írni... amikor nem vagyok hullafáradt, és nem vagyok túl egy agyonstresszelt napon.
Például majd elmesélhetem akár azt is, hogy miért a hittant választottuk az erkölcsoktatás helyett.
Vagy hogy milyen finom Nigella körtés-csokis sütije.
Igazából a téma mindig az asztalon hever. Csak nem mindig figyelek eléggé. :)

Egy kis jel

Egy csomó mindenfélén gondolkodtam ma, és gondoltam, hogy na, ezekből a gondolatokból szoktak a jó kis blogposztok születni.
Aztán elmentem dolgozni. És mire hazajöttem, a gondolataim kicsit másfelé kanyarodtak, és már nem is tűnnek olyan jóknak. Meg még "le sem pörögtem" munka után, még azon kapom magam, hogy vissza-vissza pörgetem magamban, hogy biztos minden megcsináltam e, amire úgy emlékszem, hogy igen. Amúgy nyilván megcsináltam, csak épp előfordul velem az ilyesmi, hogy azon gondolkodom, hogy valóság volt e, vagy csak gondoltam.
Erik ma megint jól érezte magát. Ebben nyilván nagy szerepe van annak a ténynek, hogy megdicsérte az osztályfőnöke, a magyar tanár, a matek tanár, és az informatika tanár is. Ebben a pillanatban nagyon hálás vagyok nekik, mert ezzel egy akkora adag önbizalmat adtak neki, amit én nem biztos, hogy tudtam volna. :) A végén még majd szívesen fog tanulni. :)
Patrik is mesélt, neki van egy olyan tanára, aki teljesen pályakezdő. Élete első óráját tartotta nekik ma. :) De azt mondta, jó volt, és ők is rendesek voltak, mert megtisztelték az első óráját azzal, hogy figyeltek rá. :)

Amúgy meg azt álmodtam, hogy csütörtök van, és elég hülyén éreztem magam reggel, mikor szembesültem azzal, hogy csak álom volt.. mert amúgy kedd van a javából. :)

Kifúj

Túl vagyunk az első napon. Ami keménynek indult. Mert Erik az utolsó pillanatban mégis nagyon elbátortalanodott, és végül az iskola előtt úgy döntött, hogy ugyan kísérjem már be, mert "hogy menjen be ennyi cucc-cal" (megjegyzem: egyetlen doboz volt nála, a rajzdoboz) Itt én már tudtam, hogy honnan fúj a szél... úgyhogy bekísértem. De nem jutottunk el az osztályáig, mert még korán volt. Egy osztálytárs anyukája mondta, hogy majd háromnegyed nyolckor lesz "eligazítás". Addig nem tudtam várni, mert Roli még várta, hogy ő is eljusson a saját helyére, így el kellett köszönnünk. Kaptam egy forró szájú puszit, és még jobban aggódtam ettől, mint eddig. Erik az a gyerekünk, akinek azonnal tűzforró lesz a szája, ha fél, vagy bizonytalan. (lázas is tud lenni ilyen helyzetekben) Emlékeztettem magam, hogy halló, ez a gyerek ötödikes, itt kell hagynod, boldogul.. Azért a gombóc a torkomban jött velem.
Roli úgy ment be az iskolába, és kaptatott fel a másodikra a termébe, mintha egyetlen nap sem telt volna el iskola nélkül. Őt bezzeg cseppet sem izgatta, hogy mi lesz vele, vagy zavarta, hogy el kell köszönnünk, azonnal belevetette magát a társadalmi élet közepébe. Azért még elkaptam, és a szájába rágtam jó alaposan, hogy ki és mikor megy érte az iskolához, és hogy SEMMIKÉPP nem mehet haza senki mással.
Aztán elmentem vásárolni még. De egy percre nem hagyott békén Erik arca, amikor elköszöntünk. Annyira aggódtam, hogy a gyomrom is egy csomóban volt.
Itthon is ültem csak, és mint amikor elsős lett a gyerekem, úgy éreztem magam. Néha kibuggyant a könnyem, ahogy eszembe jutott, hogy vajon majd milyen élményekkel érnek haza. Aztán eszembe jutott, hogy én nem is leszek akkor már itthon, mikor hazaérnek. Este találkozunk még, de nem láthatom az első pillantást, amivel hazajön, és nem fogom tudni abban a pillanatban, hogy jó volt, vagy nem volt jó.
Még odabent is ezen morfondíroztam a munkaidő első fél órájában, és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne próbáljam őket felhívni most azonnal.
Arról, hogy nincs baj, már értesültem háromkor. :)
Aztán most este, meggyőződhettem arról is, hogy minden jó volt. :)
Mindenkivel minden rendben... Erik is jól érezte magát, megkapta a tankönyveket, az apja be is csomagolta (örök hálám fogja üldözni). Leírta az órarendet, ahogy megbeszéltük, és felírt mindent, amit megbeszéltünk.
A matekot ugyanaz a tanár fogja neki tanítani, aki Patriknak (és aki nekem is valaha).. azt hiszem, kinevezhetjük lassan családi matek tanárnak. Az emelt csoportba került. Kétszer lesz hat órája, ha jól emékszem, de ebben nem vagyok biztos.
Patriknak minden nap hat órája lesz. Ő az emelt emelt (nem elírás) matek csoportban van az idén, és magyarból is így járt. Ettől a tanévtől kezdve még a nívós csoportot is kettéosztották, úgy tűnik, tényleg van esze, ha ide került.. (csak néha megy el neki, de ezt még elnézzük)
Roli meg erről a részről nem sokat mesélt. Annyit mondott, sokat játszottak kint, és hogy a tankönyveket majd pénteken hozzák csak haza. :)
Részemről megkönnyebbülés, hogy így alakult végül.. és remélem, ez még csak a kezdet, és minden nappal csak még jobb lesz. :)

Szeptember elsején

Hát akkor itt van az ősz... Blogsablon formájában is. Mondjuk jelen pillanatban még utálom, úgyhogy Ti se nagyon barátkozzatok meg vele, mert az az érzésem, hogy holnap le is fogom cserélni. :) Pedig mikor rátaláltam, a sok száz között, amit végignéztem olyan jól nézett ki. :D

Azt meg ne is kérdezzétek, hogy mi újság az iskolába készülődéssel, meg van e minden? Természetesen nincs. Elmúltak már azok a régi szép idők, amikor mi is úgy vártuk az iskolakezdést, mint a gyerekek, izgatottan. Emlékszem, még tavaly is, mikor Roland készülődött elsőbe, egészen más hangulata volt ennek.. mert akkor az ő izgalma átragadt ránk is. :) Most semmi izgalom, amit elég jól tükröz, hogy ma még tornacipőt kellett vennünk. De még mindig nincs mindenkinek. Épp Roland az, aki nem kapott, mert az ő méretéből csak egy fél párat találtunk. Bele sem gondolok, vajon hova lett a másik fele..
Az meg egyenesen felháborító, hogy van olyan gyerekünk, aki pont akkora cipőt hord, mint az apja. Tiszta gáz.. És ez a nagylábú (nagyszájú), mikor megkérdeztem, hogy neki holnapra mi kell a suliba, rántott egyet a vállán, és mondta, hogy kb. három darab lap is elég. Felvontam a szemöldököm, mire közölte, hogy jó, hát akkor egy füzet. Aztán megnézte a tolltartóját. Kiszedett belőle egy maréknyi használhatatlan ceruzadarabot, két olyan tollbetétet, amiből igazi nyolcas volt hajtogatva, megszámlálhatatlan mennyiségű radírdarabot, két tollat darabokban. Maradt egy-két darab, mire mondtam, hogy mindjárt adok még neki is ceruzát, meg tollat, meg radírt. Erre azt mondja, ó, nem szükséges, a suli utolsó két hetében is kölcsöntollal írt. Na fasza... igazából erre már csak annyit mondtam, hogy "mert már akkor is csak ennyi eszed volt, mint most". Jóban vagyunk amúgy, félreértés ne essék.. csak ő most épp ilyen. :)
Erik lelkéről is legördült a nagy kő, mert aláírtuk, hogy nem kérünk négy óráig különórát sem, meg felügyeletet sem, meg semmit sem. Köszönjük szépen, megelégszünk azzal, ami feltétlenül szükséges, és kész. A tanulószoba az egyetlen, ami miatt próbaidőn van egy darabig. Megegyeztünk a szabályokban, és meglátjuk, mennyire képes betartani őket. Rajta múlik, senki máson. Ha nagyon akarja, hogy így járhasson haza, akkor be fogja tartani. Ha meg nem akarja nagyon, akkor én sem fogom nagyon akarni. Van emiatt némi aggodalmam, bevallom, de abban bízom, hogy most, hogy tényleg rajta fog múlni csak, és nem kerül bele senki más, így végre átérzi a saját maga iránti felelősséget, és én is visszakapom ettől azt a fiamat, aki volt. Aki majd nem úgy kezdi, hogy "én úgyse....", hanem majd bátran nekilát. :)
Roland pedig.. nos, ma mondtam neki, hogy előre szólok, ha sorozatosan fekete pontokkal állít haza, mert kajla, és idiótán viselkedik, akkor nagyon-nagyon mérges leszek rá. Mert amúgy kajla, és idiótán viselkedik. Mintha visszafelé fejlődne, nem előre. Amúgy meg tök jó fej továbbra is, meg még mindig a legérzékenyebb lelkű gyerekünk, de amikor rájön ez a kórság, akkor kezelhetetlen. Egyébként meg simán kiolvassa lassan ő is a Pál utcai fiúkat Erikkel vállvetve.. Nem is értem néha, hogy hogy lehet ez a kétféle egy és ugyanaz a gyerek. Pedig így van. :)

Na, mindennek ellenére azért minden elő van készítve holnap reggelre, amiről úgy gondoltam, hogy kell holnapra. Van tolltartó, füzetbox, papírok aláírva, fénymásolatok összekészítve. Az iskolatáskákat a múlt héten kimostam. És még azt sem felejtettem el, hogy vegyek nekik tízóraira valót. :)

Amúgy meg a fejem még mindig fáj. El sem mondom mennyi vér maradhatott még a fájdalomcsillapítómban.. akarom mondani, mennyi fájdalomcsillapító van bennem...

Kívánok mindenkinek kellemes tanévet, a most első osztályt kezdő Kristófnak, Emesének, Franciskának nagyon sok piros pontot, és csupa jó élményt az iskolában. Nekünk, szülőknek pedig kitartást.. gondolom lesz mihez. :)

Utóirat

Annyi mindenről nem ejtettem szót a nyár folyamán, így most, a nyár utolsó napján megteszem még. Mert ha most sem, menthetetlenül elfelejtődik.
Kétségtelen, hogy a nyár csúcsideje a nyaralásunk volt. Azóta is emlegetjük mindannyian családilag, a legszebb emlékeink közé van elraktározva. Nem tudok érte elég hálás lenni, hogy ez így jutott, hogy mind az ötünknek ilyen emlék lett. Nincs egy cseppnyi keserű szájíz sem bennünk, pedig azért voltak ott is nem teljesen felhőtlen pillanatok, viszont van egy csomó olyan, amit csak mi tudunk. :) Szavak, pillanatok, helyek.
Ezen kívül nem jutott olyan nagyon sok közös élmény, mint amit még a nyár elején terveztünk, viszont sok-sok felejthetetlen pillanata van ennek a nyárnak. Még sokáig fogok emlékezni rá, ahogy hárman rohantak elém akármikor értem is haza, ahogy boldogan újságolták, hogy felmostak, vagy ahogy csak simán megkérdezték, hogy "Jó volt a munka, Anya?" És tudtam, azt várják, hogy azt válaszoljam, hogy "Olyan jó volt, hogy  holnapi is megyek." Néha aggódva kérdezték, hogy ettem e, vagy simán rám parancsoltak, hogy de, most üljek le, és egyek.
Ők hárman pedig most, ez alatt a nyár alatt még többek lettek egymásnak, mint eddig. Soha be nem vallanák, de tudom, és látom. Minden rezdülésük össze van hangolva. Egy pillantás elég hozzá, hogy tudják, mit akar a másik. Egyetlen perc nincs, hogy ne együtt lennének, még akkor is, ha most, az utolsó napok azért már kicsit úgy telnek nekik is, hogy készülődnek, hangolódnak a jövő hétre, és vannak feszült pillanatok. Erik izgul nagyon (főleg, mert még nem tudja, megkapja e a vágyott bizalmat tőlünk, és hazajöhet e ebéd után), Patrik is, mindkettőjüknek sok újdonságot tartogat a tanév. Ma összeszámoltuk, Patriknak HÉT új tanára lesz. Eriknek pedig mindenki. Sosem találkozott még velük, legalábbis úgy nem, ahogy most fog majd. Roland is izgatott, de ő másképp. Neki minden a régi ismerős lesz, és még egy régi ovis barátja is iskolás lesz már, ráadásul ott lesz a közelében az osztálya, és készül rá, hogy majd ő megvédi. (egyébként meg kártyatrükkökkel fogja elbűvölni az osztályt).
Én meg nézem őket, és szeretném tovább nyújtani nekik a felhőtlen és gondtalan napokat. Látom, hogy mennyire jót tett nekik a pihenés, és cseppet sem bánom, hogy "csak" itthon voltak egész nyáron.

A magam szempontjából is szomorú vagyok egyébként, nem csak az övékéből. A nyár nekem is kevesebb gondot jelent, minden szempontból. Akkor érzem igazán jól magam, ha elég meleg van, akkor tudok jól működni, amikor mások izzadnak. Sokkal könnyebben megy nekem is minden.
Abba pedig szándékosan nem is gondolok még most bele, hogy mennyivel egyszerűbb is volt így, hogy nem kellett aggódnom, hogy felkeltek e, elvittek e mindent, hazaér e mindenki rendben, stb. stb.
Arról nem is beszélve, hogy a felmosás felszárad egy pár perc alatt, a ruhák egy fél óra alatt....

Kedves nyár, gondold meg magad, és maradj még! :)
(a fejem mást jelez egész nap, de kérlek.. kérlek..)

Címszavakban

A hétről.
-nagyon korán kelés
-nagyon sokat dolgozás
-nagyon sokszor fázás
-postáról lemaradás
-vásárlás
-még többet dolgozás
-fejfájás
-torkon akadt gyógyszer
-fáradtságtól szívdobogás
-füzetvásárlás

-nagyon sokat dolgozás
-nagyon elfáradás
-kanapén szunyókálás
-telefon rejtély megoldás
-zenehalgatás
-olvasás
-blogolás
-évnyitás


És végre hétvége. Reményeim szerint holnap reggel legkorábban nyolckor kelek csak. Kész vagyok... használhatatlan, hisztis, álmos...