Visszatekintős móka II. felvonás

Elmesélhetném ma, hogy mennyiféle szomorúság és idegeskedés tud jutni egy napra, de inkább nem teszem. Nem oldana meg semmit, ha másokat is lehúznék vele. Elég volt ez nekünk, és majd úgyis megoldjuk. A megoldás után pedig majd elmondom. :)
Ehelyett folytatom inkább az "évértékelő"-t, ezúttal hat kérdéssel. A móka ugyanaz, a játékosok száma jó lenne, ha emelkedne. De ha nem, azt is megértem.. és meg is érdemlem. :)

Mire vagy a legbüszkébb?
Hogy úgy csináltam végig ezt az évet, hogy nem volt szükség arra, hogy s.o.s orvoshoz rohanjunk. És most már úgy érzem, "ide nekem az oroszlánt is", úgyis megbírkózom vele. (sőt, én vagyok az erősebb)

Ki az a három ember, aki a legnagyobb hatással volt rád?
A férjem. A fiaim. (de ez már négy) és a kollegáim.

Ki az a három ember, akire a legnagyobb hatással voltál?
Azt remélem, úgy hívják őket, hogy Patrik, Erik és Roland.

Mi az a dolog, amit nem sikerült befejezned?
A takarítás, a szekrényeink rendberakása, és a papírjaink között uralkodó káosz megszüntetése. (és hólabda sem készült)

Mi a legjobb dolog, amit fölfedeztél magadban?
Kitartó vagyok, és önmagam számára meglepő állóképességgel rendelkezem. (ezt nem hittem volna)

Mi az, amiért leginkább hálás vagy?
Azért, hogy ennyire szeret engem a férjem, és azért, hogy három fiam is születhetett. És a nyaralásért.

És még egy kis bónusz is..
A legszebb pillantok

A nyaralás pillanatai. Mind itt van velem minden nap. Érzem a talpam alatt a padló hűvösét, hallom a csigalépcső nyikorgását, a vonatok hangját. Látom a Balatont a lemenő nap fényénél, és látom ebben a fényben, ahogy a gyerekek labdáznak a vízben, és közben fogom Balázs kezét. Érzem az ebédek ízét a számban, a faszén illatát. Itt viselem a könyökömön a szerencsétlen lépésem következményét, és szinte látom ahogy virágzik a levendula az ajtóval szemben. Csoda-pillanatok mind egytől-egyik, két hét gondtalanság, és önfeledt pihenés csodái. Nem mindenről készült fotó, mégis minden itt van örökre belém égve, és bármikor előkerül, újra érzem azt, amit csak ott. Ezekkel a pillanatokkal élem túl a telet, és lassan elkezdek visszafelé számolni, mert azt remélem, már csak kb. annyi van hátra a viszontlátásból, mint amennyin már túl vagyunk azóta, hogy istenhozzádot mondtunk. :)

Ti jöttök...

Visszatekintős móka

Ami akkor lenne az igazi, ha jó sokan részt vennénk benne... Mindegy hogyan, itt írod le Te is, vagy magadnak csak, esetleg közzéteszed a saját blogodon, vagy kiposztolod a facebook-ra. Sőt, az sem baj, ha én nem is fogok tudni róla. :) Azt azért előrebocsátom, a kérdések nem a saját fejemből pattantak ki, hanem a Láthatatlan Egyetem Önkéntesei munkájának eredménye.
Első körben akkor következzen 6 mondat az előző évről (vagyis erről, ami még éppen tart)

A legbölcsebb döntés, amit meghoztam az volt, amikor február végén igent mondtam egy olyan ajánlatra, ami nem teljesen az volt, amire vágytam.

A legnagyobb lecke, amit megtanultam az volt, hogy semmi sem fontosabb annál, hogy az ember egészséges és vidám tudjon lenni. És még az, hogy minden megvár...

A legnagyobb kockázat, amelyet vállaltam az volt, amikor február végén igent mondtam egy olyan ajánlatra, ami nem teljesen az volt, amire vágytam. Fogalmam sem volt, meddig bírom fizikailag, testileg, egészségileg.. és benne volt a kockázat, hogy el fogok bukni.

A legnagyobb meglepetés az előző évemben az volt, hogy a férjem és a fiaim mennyire frankón helyt tudnak állni minden helyzetben.

A legnagyobb szolgálat, amelyet végeztem ebben az évben is ugyanaz, mint eddig mindig. :) Mondanám, hogy Isten szolgálata, de nem a szó szoros értelmében, hanem egy kicsit másképp. Mondanám, hogy az Univerzum szolgálata, de ez sem igaz.. De valami ilyesmi. :)

A legnagyobb dolog, amelyet befejeztem ebben az évben is a blogom. Mert az idén is kitartottam minden nap jóban-rosszban, fáradtan, idegesen, félve, sírva, örülve... :)

Akinek van kedve, csatlakozzon. :) Akinek nincs, az is.. és majd menet közben kedve is lesz. :)  Még van ám kérdés holnapra, sőt, holnaputánra is. :)

Na és azért elmesélem, hogy kicsit zűrzavaros lelkem ma komoly megnyugvást nyert. Lehúztam az ágyneműt, tisztát húztam, mindent kimostam, kiástam a gyerekek szobáját a háthogyismondjam miből... trutyi?gané? valami ilyesmiből. Ugyan nagyon elfáradtam, de nagyon jólesett végre megcsinálni. :)

Minden kívánságom...

...ilyen gyorsan teljesülne, akkor aztán születnének olyan boldogságtól túlfűtött bejegyzések, hogy a blogvilág is az én energiámtól működne. :)
De amíg eljön ez az idő, addig örülök annak is, ami épp csurran-cseppen.
Reggel még annak örültünk, hogy legalább délelőtt együtt lehet az egész család, merthogy mindketten délutánosok vagyunk. Ebéd közben annak örültünk, hogy a héten először együtt eszünk, és kis fintorral megállapítottuk, hogy majd legközelebb szombaton lesz ilyen, de sebaj.. Az ebéd utáni koffeinmentes kávémat kortyolgattam, és gondolatban már jó mélyeket sóhajtoztam azon, hogy mindjárt menni kell, amikor csörgött (izé, zenélt) a telefonom, és hívott a főnökasszonyom, hogy mit szólnék hozzá, ha ma mégsem kéne mennem? Konszolidált és jól nevelt voltam, nem visítottam bele a telefonba örömömben, pedig szerettem volna. Szóval, ma mégis lett egy szabad napom. Hihetetlen, nem? Amiket tegnap írtam, abból jó sok minden meg is valósult. A tankönyveket bekötöttem, és csak kétszer kaptam idegrohamot attól az öntapadós franctól, mert naná, hogy nem ott ragadt, ahol kellett volna. Mindegy, kész van, ez a lényeg. A borítékos vagdosóssal ugyan nem haladtam, de még a kanapén fekvés is megvolt. Jó, ez utóbbi kényszerből, mert nagyon fájt a fejem, de megvolt, és kész.
Egyébként meg erről a mai derült égből szabadnapról eszembe jutott a könyv, amit most olvasok. James Redfield: A tizedik felismerés. Már vagy tíz helyen megjelöltem, hogy majd leírom ide nektek az ott írtakat, de rájöttem, az úgy nem az igazi, mert egyrészt oldalakon keresztül tart egy-egy gondolat, másrészt kell az egész egyben, hogy érthető legyen. Na de ebben a könyvben is jó sokszor van szó a véletlenekről, amik mégsem véletlenek. Azt hiszem, a mai történés is hordoz magában valami üzenetet nekem, ami itt van az orrom előtt éppenséggel, csak mégsem tudom igazán jól felfogni. Pedig.. ha tudnám, talán megkönnyíteném a saját utamat vele, úgyhogy rá kéne jönnöm. Méghozzá hamar. Mert van itt megint egy dátum a szemem előtt, amikor majd valami történik (és meg is fogom írni akkor), de az én gondolatomban a dátum mellett szereplő esemény kiegészül még mással is. Rejtélyes, tudom.
Amúgy is ezek a "látom magam előtt dolgok" néha kiakasztanak. Újabban álmomban látok mindenfélét: most például Balázs szeptemberben esedékes fizetésének összegét láttam a bankszámlakivonatunkon. De többször álmodtam róla és a főnökéről, ugyanaz a jelenet ismétlődik újra és újra, úgyhogy szinte várom már, amikor majd hazajön, és elmeséli az álmomat. :D
Visszatérve a könyvre, az ott leírtak szerint mindenkinek van egy célja, amivel érkezik, és egészen addig újra és újra születik, amíg a cél meg nem valósul. Ahhoz, hogy ezt az ember tisztán láthassa, érezhesse, szükség van arra, hogy minden múltbéli érzelmet levessen magáról. Tetszik a gondolat, de mikor úgy a tizedik embernél tartottam, akivel kapcsolatban vannak még érzéseim, akkor kissé megijedtem, hogy én aztán soha az életben meg nem tudom, mi az a bizonyos cél. :D
Ja, és állítólag mindig ugyanazok az emberek vesznek körül bennünket az összes életünkben. :) Ez tetszik. És de jó lenne látni magamat, magunkat mondjuk valamelyik előző életünkben. Olyan kíváncsi lennék rá, hogy vajon Balázs és én évszázadok óta egy pár vagyunk? Vagy volt másféle kapcsolat is közöttünk?
De ha tehetném, előre tekintenék.... hogy könnyű szívvel várhassam, amikor kezdődhet az új életem. Mert ha biztosan tudnám, hogy kezdődni fog, egy percig sem aggódnék. :)
A bejegyzés kissé szétszórt,és vergődős, pont úgy, ahogy érzek ezekkel  a dolgokkal kapcsolatban. :)

Pár kérdés

Nem jut eszembe semmi. Azon kívül, hogy már jó régóta fontolgatom, hogy csak úgy, kíváncsiságból felteszek pár kérdést, hátha válaszol majd valaki, és hátha még majd nekem is jó lesz valamire.
A kérdések:
Melyik szín illik hozzám leginkább?
Milyen minta/motívum illik hozzám leginkább?
Milyen képekkel tudnál engem jellemezni?


Ennyi csak. Igazán nem sok, igaz?
És most, a hét első munkanapja után elmegyek aludni, mert nem bírom tovább. Ezért is üres a fejem, mert álmos vagyok.