Ma megint egy furcsa szombat volt. Most még a furcsaságot is tudtuk fokozni, mert ma nem csak Balázs, hanem Roli is dolgozott. Ezen a nyáron nagyon komolyan vette ezt a munka dolgot, és amilyen nehezen indult neki, végül olyan nehezen hagyja abba. Hétfőn már egyetemére megy, de ma még bevállalta a hatodik napot is a héten. Megy majd még tovább is, a jövő hét egyetemi hét, akkor nem, de utána megint. Pedig amúgy szerintem most már ráférne egy kis pihenés is.
Erik itthon volt végül, pedig eredetileg úgy volt, hogy megy el valahová, de aztán őt legyőzte a fáradtság, és inkább itthon maradt. Át is aludta a délelőttöt.
Én előzetesen mindenféle világmegváltó tervet szőttem erre a délelőttre, de aztán közbe szólt az, hogy úgy ébredtem, kapar a torkom. Jól fel is húztam magam rajta, mert rövid időn belül ez már a második ilyen. Pedig amúgy sejtem, hogy bőven köze van ahhoz, hogy tárva - nyitva hagyott ablaknál takaró nélkül alszom el. És éjszaka is fel szoktam arra ébredni, hogy ha betakarózom, akkor olyan melegem van, hogy megizzadok. És hát persze hogy akkor jön az, hogy azonnal lerúgom magamról a takarót. Nemrégen mesélte nekem Balázs, hogy valami műsorban látta, hogy igazából a megfázás nem létező jelenség, hanem csak olyankor, amikor az ember fázik, azzal van a szervezete elfoglalva, hogy ezt a jelenséget lekezelje, és emiatt fogékonyabb bármit elkapni. Na én azért ezt a fentiek miatt fenntartással kezelem. De persze bármi lehet. Próbálok mindenféle csodaszert bevetni, hogy ne érezzem a torkomon ezt a hilye érzést (mondjuk pálinkát még nem ittam), remélem nem tart sokáig, és nem is lesz rosszabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése