Ha már ugye múlt héten "szóba került" Timivel, és ha már találtam is olyan CoHo könyvet, amit még nem olvastam, akkor naná, hogy ezzel kezdtem a könyvtárból kölcsönzött könyvek olvasását.
Hát még most sem tudnám megmondani, hogy szerettem vagy sem, de az egészen biztos, hogy nagyon furcsa, mondhatnám beteg könyv volt ez. Leginkább szerintem ez is volt a cél, gondolkodásra késztetni az olvasót, megmutatni, hogy mindenki lehet fura és normális egyszerre, mert igazából minden csak nézőpont kérdése. Lakhatsz egy templomban egy hatalmas káoszban, minden zugban egy családtaggal úgy, hogy közben láthatatlan maradsz. Mindenki furcsa, és valahogy mindenki láthatatlan a másiknak. Természetesen azért eljut a történet arra a pontra, amikor történik valami, amitől mindenkinek kinyílik kicsit a szeme. Igazából innentől sokkal szerethetőbb az egész, de semmiképpen sem az, amit valamikor is szeretnék újra elolvasni. Fura módon egyik karaktert sem kedveltem igazán.
De az épp kissé depressziós korszakomban nem volt ez rossz olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése