Ma reggel úgy ébredtem, hogy amikor megmozdítottam a fájós lábamat, azt éreztem, ó, mintha jobb lenne most. Kevésbé félve ültem az ágy szélén, mint az elmúlt hetekben bármikor, és valóban, nem volt az a borzasztó pillanat ráállni, mint eddig. Egészen fel is villanyozódtam ettől, mert már tényleg azon aggódtam, hogy a hátralévő életemben sánta leszek.
Azért egy óra elteltével már újra éreztem, hogy kezdődik, és még a nap nagy részében továbbra sem tudok normálisan járni, de biztos, hogy valódi javulás kezdődött.
Arra nem vetemedtem még, hogy nekilássak egy nagyobb takarításnak, egyrészt, mert nem akarok magammal kiszűrni, másrészt meg ez az egész az elmúlt időszakban úgy elfárasztott, hogy néha alig látok az álmosságtól.
Délután lejelentkeztem a háziorvosomnál is, megbeszéltük, hogy a hétfői kezelés után kedden jelentkezem, hogyan tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése