Ami betegállományban telik. Múlt héten még voltam olyan optimista, hogy azt gondoltam, én már ezen a héten dolgozni is fogok, ma már visszafogottabb vagyok.
Még mindig csak lógok itthon, és abban merül ki az egész napi tevékenységem, hogy valamit készítek ebédre. Kicsit uncsi már ez, bevallom, de olyankor mindig emlékeztem magam arra, hogy hányszor álmodoztam erről munka közben, hogy milyen jó lenne ez nekem. Kár, hogy reménytelenül béna vagyok a kötés és a horgolás terén, az most jó elfoglaltság lenne.
Délután voltam a következő lökéshullám kezelésen. Most, hogy már tudtam mire számíthatok, nem voltam olyan nyugodt, de gondoltam egyszer már kibírtam, annál rosszabb biztosan nem lesz. Nem is volt, de nem volt túl kellemes élmény. Van javulás, az kétségtelen, de szinte biztos, hogy kelleni fog egy harmadik alkalom is. Szerdára már érezni fogom, és akkor majd telefonálok időpontért.
Az egyik kolléganőmnek most volt a 15. alkalma ilyen lökéshullámon és még mindig van neki vissza. Gondolom attól függ mennyire előrehaladott a dolog, ő már egy éve kínlódott előtte vele. :(
VálaszTörlésTe jó ég...azért remélem, hogy én kevesebbel megiszom.
TörlésEgy év? Hát szegény, jól megkínlódik akkor. 😒