Még a múlt héten azt gondoltam, hogy ez a hét már majd olyan lesz, amikor már csak néha, elvétve és csak nyomokban lesz fellelhető a fájdalom, nem lesz minden percben jelen. Erre készültem, és tegnap már tényleg úgy tűnt, jól haladok.
De nem, csalfa volt csak minden, illúzió csupán, mert ma estére már ott tartottam megint, hogy még egy kicsit pityeregtem itt a kanapémon, itt nem tűnt fel senkinek sem. Nem vagyok elég türelmes, gondolom, bár valóban nem ez a legjobb tulajdonságom saját magammal kapcsolatban. De amúgy azt érzem, hogy teljesen magamra maradtam ezzel az egésszel, mert az állami rendelésre nincs időpont, a magánrendelésen adtak tanácsot, de az ő intézményükben nincs olyan kezelés, állami kezelésre amúgy sem adhat beutalót. A háziorvosnak is vannak ötletei, de ő sem adhat beutalót. Keresgélem az elérhető lehetőségeket távolságban és árban egyaránt, még nincs meg az igazi. Még plusz orvosi konzultációt nem akarok fizetni, mert nem érzem, hogy bárki is mást mondana, és nem gondolom, hogy nem foglalkoztak velem eléggé azok, akiknél már jártam. Csak bezárult az ördögi kör.
Én meg itt vagyok a kör közepén, és az is nehezemre esik, hogy lemenjek a lépcsőn. Ma azon kaptam magam, hogy irigykedve néztem másokat, akik gond nélkül jártak az utcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése