Tegnap este olyan nagyon fáradtan feküdtem le. Nem nagyon csodálkoztam ezen, mert előtte alig négy órát aludtam. Munka után délután voltam egy újabb lökéshullám kezelésen is. Már nem merem gondolni sem, hogy ez volt az utolsó, de mindig reménykedem benne, hogy egy darabig most majd nem kell mennem. Nagyon szimpatikus hely, és nagyon kedves mindenki, és simán az a hely, ahol jó lenni, de azért jobb lenne mégis most már ott tartani, hogy nem kell mennem. Igaz, tegnap a kezelés után beszélgettünk kicsit Dórival, aki csinálta, és mondta, hogy sajnos az sem kizárt, hogy lesz egy fél év is, mire teljesen rendbejön. Sebaj, kisebb célokat tűzök ki magam elé, hátha úgy könnyebb lesz.
A fáradtságot sikerült kialudni, már kilenc óra is elmúlt, amikor felébredtem. Igazi többször is megébredtem addig, de mindig vissza is aludtam.
Délelőtt csak boltban voltunk, és csak a mai ebédhez vásároltam, mert hiába tudom mit fogok főzni holnap, nem volt hozzá semmi. Így holnap is menni kell majd.
Délután az én gyomron is elég fura volt (Erik már jól van), de végül most úgy tűnik, elmúlt. Mondjuk nem bánom egy kicsit sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése