Kicsit megszivattam magam ma reggel, merthogy megjött kedden a talpbetét, ami az ilyen ortopéd lábakra van, mint az enyém. Elsőre nagyon jónak tűnt, így Balázs bele is szabta a cipőmbe. Tegnap egyáltalán nem volt cipő a lábamon, ma reggel abban indultam dolgozni. Már fél óra alatt éreztem, hogy hát ez mégsem olyan jó, de végülis a doki is mondta, hogy eleinte ebben is fájni fog, úgyhogy még hagytam. De aztán egy újabb óra elteltével tudtam, hogy nem lesz így jó, mert oda jutottam, ahonnan indult ez az egész. Ijedtemben kértem holnapra időpontot lökéshullám kezelésre, és gyorsan átcseréltem a talpbetétet is. Még szerencse, hogy van bent a szekrényemben másik.
Aztán Erik írt egyszer csak délelőtt, hogy neki nagyon fáj a gyomra, van e rá valami gyógyszer. Görcsoldó, fájdalomcsillapító, B6 vitamin és daedelon is van itthon, elsőre görcsoldót és B6 vitamint javasoltam. Mire hazaértünk, látszott, hogy ő bizony ma nem tud meccsre jönni, de holnap dolgozni sem. Nem nézett ki jól, úgyhogy felhívta a háziorvost, aki berendelte, mert meg akarta vizsgálni, nehogy valami komolyabb legyen. Szerencsére nem talált ilyesmit, így valószínűleg vírus, legrosszabb esetben valami epe probléma, hétfőn vissza kell mennie, addigra sok mindenre fény derül.
Így a meccsre ma csak négyen mentünk. Volt gondolkodás, hogy egyáltalán így menjünk e, de végül elindulunk.
Szerencsére megbánni nem kellett, mert ma sikerült egy nemzetközi ellenfelet is legyőzni. Egy góllal csak, de nem baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése