Vasárnap

 Ma is lett volna kedvünk strandolni menni, de győzött a józan ész a vágyak felett, és itthon maradtunk. Teljesen béna és hétköznapi dolgok miatt, úgymint házimunka. Jövő szombaton megint megyünk egy hétre Balatonboglárra, a szokásos tanévkezdő hetünkre, így az most nem fért volna bele, hogy ma se csináljak itthon semmit. Mondjuk ha nem így lenne, hogy már csak öt napot kell dolgozni a következő Balatonozásig, akkor lehet, hogy pont nem érdekelt volna semmi. 

Azt nem meséltem el pénteken sem, és tegnap sem, hogy lett egy új kollégánk. Vagyis lesz, szeptember kilencedikétől. Pénteken hívták Eriket, hogy felvették. Tíz nappal azután, hogy interjún volt. Volt bőven vetélytársa, kellett izgulni, hogy vajon végül őt választják e. Ebben az esetben csak kívülről, felületes szemlélőknek tűnhet úgy, hogy persze, hogy felvették, az anyja is, meg az apja is itt dolgozik, simán betolták erre a helyre. Biztosan sok ilyen megítélés is lesz, de elárulom, nem volt könnyű neki, pont miattunk. Mindketten teljesen háttérben maradtunk pedig, még csak egy fél szóval sem beszéltünk erről a főnökömmel, sem aznap, amikor a meghallgatás volt, sem azután. Meglátjuk milyen lesz. Remélem, hogy jól fogja érezni magát, és jó első munkahely lesz ez neki. A három műszakos munkarend nem a legjobb, de a fiatalok többsége szereti egyébként, az a tapasztalat. 

Azt beszéltük Balázzsal pénteken hazafelé, hogy akkor most már a háromból kettő gyerekünk tényleg mondhatni célba ért, vagy legalábbis kettőjüknek már van/lesz mire alapozni, és ez hatalmas öröm.