Ma olyan kis sunyi nap volt, ami lehetett volna hétfő is, de szerencsére szerda volt. Természetesen mindenki teljesen össze volt zavarodva, ami a napokat illeti, ahogy az lenni szokott ilyenkor..
Ma jött vissza dolgozni az a kolléganőm, akinek a helyét átvettem őt évvel ezelőtt. Mivel én még azóta is ott vagyok, így ugyanoda nem kerülhetett vissza, de szerencséje volt, mert ugyanilyen munkakörben csak egy másik raktár területen várták őt. Egészen fura érzés volt reggel bekísérni az új helyére, és gondoltam is, hogy na, azt hiszem akkor most rendesen korbeértünk már mi ketten. Annak idején még a legelső munkakörváltásom is úgy alakult, hogy akkor is az ő helyére kerültem. Majd aztán megint..és most pedig ő az újrakezdő, ex én vagyok, aki segíteni tud. Természetesen szívesen meg is teszem, sejtem milyen lehet most neki, két gyerek mellől visszacsöppenni ide. Még emlékszem milyen nehéz kialakítani egy élhető napirendet mindenkinek, és közben mindenhol úgy helytállni, hogy az pont elég legyen legalább.
Nekem még most sem sikerül az egyensúly, pedig nem is kis gyerekek mellől mentem vissza dolgozni, hanem viszonylag nagyobbak mellől, és mégis...
VálaszTörlés