Balatonnál

 Sej haj, de jó...

Ma megérkeztünk az időpont miatt előzetesen őszölésnek gondolt egy hetünkre. Az már biztos, hogy ez inkább egy újabb nyaralás, bár az idei nyári hónapokban senkinek sem nagyon kellett csomagolni hosszú nadrágot, vagy kardigánt, úgyhogy mondhatjuk, hogy nincs ebben semmi meglepő. Most is Bogláron vagyunk, most a szeptemberi helyünkön, ahonnan az ablakból látni a Balatont. Itt egyébként még sosem voltunk ilyen melegben, de egyszer mindent ki kell próbálni. 

Itt van mindenki, mint mindig, és igyekszünk semmi mással nem foglalkozni, mint a pihenéssel, és azzal, hogy nekünk jó legyen. 

Könyvtelen Péntek

 A szokásos péntek hajnali munkakezdés volt ma is. Érdekes ellentmondás, hogy nagyon nehezen tudok felkelni, és mégis, ennek ellenére a hajnali órákban vagyok a leghatékonyabb. Na persze ez az ébredés utáni első fél órában nem igaz még. 

Ez egy jó péntek volt, mert a munkaidő végén beállíthattam a házon kívüli üzenetemet, amiben ott van, hogy a leveleket legközelebb szeptember kilencedikén fogom olvasni. És ez most jó sok időnek tűnik, mert még augusztus van.

Itthon még gyorsan mostam két adagot, meg kitakarítottam a hűtőt. Napok óta szaglászom, hogy valami büdös. Már átnéztem mindent, de nem találtam semmit, gondoltam, lehet, hogy valami kifolyt, és csak letöröltük. Ez lehetett egyébként, mert így, hogy minden polcot lemostam, megszűnt a szag. 

Estére minden mosott ruha kigőzölve, összehajtogatva a szekrénybe került. Pat dolgot már előkészítettem a holnapi induláshoz is, de majd reggel fogok csak bepakolni a bőröndökbe. 

Azon aggódok most, hogy nehogy beteg legyek, mert nagyon fura a torkom. Nem fáj, de furcsa, kaparós, nem jó érzés. 

Már a fürdőkádban jutott eszembe, hogy nem írtam meg, hogy a héten nem sikerült kiolvasni a könyvemet, így ez egy ilyen könyv nélküli péntek lett. 

Csütörtök

 Balázs ma reggel végül itthon maradt szabin, nincs a legjobban. Már tegnap mondtam neki hazafelé, hogy jobban tenné, ha ő már a héten nem jönne, hátha az itthon, nyugalomban töltött idő az éppen tomboló allergiát is el tudja csendesíteni. Persze akkor még bizonygatta, hogy nem kell, jól lesz reggelre. És egyébként a mai tapasztalat azt mutatja, hogy igenis jót tesz a nyugalomban töltött nap az allergia szempontjából is, mert jobban van. 

A munkanap eltelt, igazából már csak túlélem ezt a hetet. Találtam ki magamnak újabb elfoglaltságot, de azt csak előkészítem még, majd a szabi után jobban elmélyedek benne. 

Most még nézzük az Európa Liga csoportkörbe jutásért folytatott meccset. Sajnos ez is olyan, mint múlt héten az első meccs volt, szomorú ezt látni. 

Még ma is

 Tart ez a zombi üzemmód még mindig. Vannak minden napnak olyan szakaszai, amikor kicsit jobb a helyzet, de egyelőre nem ez van még túlsúlyban. Magamban persze keresem az okokat, de kézzelfogható problémát nem találok. Amit viszont észrevettem, hogy szépen, fokozatosan egyre több érzékelésem tompul el. Igaz ez a látásomra, a hallásomra, a szaglásomra, az ízlelésemre ugyanúgy, mint pl az érzelmeimre. Sosem voltam ilyen tompa és érdektelen, mint mostanában. Az biztosan komolyan benne van a pakliban, hogy a napom nagy részét toxikus környezetben töltöm. (Itt most nyilván felmerül a kérdés, hogy de akkor Eriknek miért ez lesz az első munkahelye..a munkakörünk különbözősége miatt ő a toxikus részből nagyon keveset fog érzékelni szerencsére). A váltás nem opció, az elmúlt hónapokban ez azért bebizonyosodott. Úgyhogy sok tanulás vár még rám ezügyben, hogy kizárjam a mérgező embereket. 

De addig jelenleg úgy áll a helyzet, hogy már csak két nap munka, és utána újra vár a balatoni nyár..

Megmondom őszintén

 Úgy tűnik, ezen a héten rajtam van valami álomkór, mert egyfolytában álmos vagyok. Nem alszom szerintem elég mélyen, és nem tudom rendesen kipihenni magam. 

Pedig azért lennének terveim a nyűgösségen kívül, de egyelőre mindent elnapoltam. 

Hétfő

 Éjszaka jó nehezen aludtam el, emiatt egész nap jó nyomi voltam. Nem volt sem kedvem, sem türelmem semmihez. Pedig egyébként semmi okom panaszra, mert minden rendben van. Nagyjából, legalábbis.  Az allergia szezon sajnos most sem kímélte meg Balázst, pedig annyira kitolódott, hogy azt hittem, talán már nem is lesz ilyen mértékben jelen. 

Erik túl van az orvosi alkalmassági vizsgálaton, minden rendben volt, alkalmasnak találta az üzemorvos. Most még van két hét, amikor azt csinál, amit akar, és akkor, amikor kedve van, aztán vége van az aranyéletnek. 

Vasárnap

 Ma is lett volna kedvünk strandolni menni, de győzött a józan ész a vágyak felett, és itthon maradtunk. Teljesen béna és hétköznapi dolgok miatt, úgymint házimunka. Jövő szombaton megint megyünk egy hétre Balatonboglárra, a szokásos tanévkezdő hetünkre, így az most nem fért volna bele, hogy ma se csináljak itthon semmit. Mondjuk ha nem így lenne, hogy már csak öt napot kell dolgozni a következő Balatonozásig, akkor lehet, hogy pont nem érdekelt volna semmi. 

Azt nem meséltem el pénteken sem, és tegnap sem, hogy lett egy új kollégánk. Vagyis lesz, szeptember kilencedikétől. Pénteken hívták Eriket, hogy felvették. Tíz nappal azután, hogy interjún volt. Volt bőven vetélytársa, kellett izgulni, hogy vajon végül őt választják e. Ebben az esetben csak kívülről, felületes szemlélőknek tűnhet úgy, hogy persze, hogy felvették, az anyja is, meg az apja is itt dolgozik, simán betolták erre a helyre. Biztosan sok ilyen megítélés is lesz, de elárulom, nem volt könnyű neki, pont miattunk. Mindketten teljesen háttérben maradtunk pedig, még csak egy fél szóval sem beszéltünk erről a főnökömmel, sem aznap, amikor a meghallgatás volt, sem azután. Meglátjuk milyen lesz. Remélem, hogy jól fogja érezni magát, és jó első munkahely lesz ez neki. A három műszakos munkarend nem a legjobb, de a fiatalok többsége szereti egyébként, az a tapasztalat. 

Azt beszéltük Balázzsal pénteken hazafelé, hogy akkor most már a háromból kettő gyerekünk tényleg mondhatni célba ért, vagy legalábbis kettőjüknek már van/lesz mire alapozni, és ez hatalmas öröm. 

Nem unjuk

 "A legszebb dolgok az életben nem dolgok. Emberek és helyek, emlékek és képek. Érzések, pillanatok, mosolyok és nevetés. "

Ez az idézet valakitől a héten többször is szembe jött velem itt-ott, gondoltam, most akkor már elhozom ide magammal, hiszen pontosan illik is a mai Balatonos nap végére. Mert ma megint ilyen pillanatokat gyűjtöttünk. Négyesben, mert Patriknak más programja van a hétvégén, de ez csak kicsit von le a mai nap értékes pillanataiból. Vagy nem is levon, hanem inkább csak kicsit kevesebb minden került az emlékdobozba.

Szóval ma reggel hétkor keltünk, és nyolckor már el is indultunk, hogy aztán fél tízkor leparkoljunk Bogláron. Az egész napot ott töltöttük, strandoltunk, hekket ettünk, majd megint strandoltunk, aztán goffrit ettünk, és megint strandoltunk. Hazaindulás előtt még megvettük a sparban a vacsorának való grillcsirkét (amiből itthon isteni szendvics készült, bagettel, salátával, majonézzel, paradicsommal és lilahagymával) 

Hazafelé a kocsiban Erik szolgáltatta a zenét, meghallgattunk egy csomó kedvencét. Sok közülük nekünk is tetszett.

Minden ilyen nap egy kincs. Távol kerül minden gond, és marad a helyén a vegytiszta öröm..

Könyves péntek

 

A múlt héten olvasott Orgonalányok második kötete ez a könyv. 

Amellett, hogy sokkal könnyebb volt olvasni, mint az írónő előző könyvét (gondolom így, hogy közvetlenül a másik után olvasom a stílus nagyon ismerős) mégis furcsa is egy kicsit, mert második rész, de visszafelé mentünk az időben.  Ez a könyv az első világháború idején játszódik, három különböző nő története, akik mégis kötődnek egymáshoz. Mindenki állhatatos és erős jellemű nő, de meglepő módon ez nem mindenkinél szimpatikus tulajdonság. Nem szeretném elspoilerezni hogy ki az és miért, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy elolvassa. 

Az nagyon tetszik az írónő könyveiben, hogy érződik rajta, alapos kutatómunka van mögötte, és nagyon részletgazdag, hiteles leírások vannak benne a háborús események kapcsán. Az Oroszországban játszódó cselekmények minden nyers és kegyetlen borzasztóság ellenére is teljesen magával ragadtak, szinte láttam is magam előtt, ahogy a nemesi származású (sőt, a cár rokonságába tartozó) emberek élete egyik pillanatról a másikra teljesen más irányba fordulnak, és ahogy a mélyszegénységben élő szinte "vademberek uralkodónak felettük. 

Mindhárom nő életének ezt a szakaszát nagyon szépen végigköveti érzelmi síkon is, a végére szépen megtalálja mindenki a maga útját. 

Szép könyv ez is, szerintem többet ad, mint egy egyszerű olvasási élmény. 

Csütörtök

 Ma megint egy olyan összevissza nap volt, amit nagyon nem szeretek. Balázs délutános volt ma, úgyhogy reggel elvitt dolgozni, aztán volt napközben kb tíz perc, amikor beszéltünk egy kicsit. Tudom én, hogy másoknál ez a mindennapos, vagy épp még ennyi sem jut, de én nem szeretem.

Nem csak emiatt, de ma nem mentünk meccsre sem, itthonról nézzük az El playoff párharc első meccsét. Még nem kellett nagyon bánkódni miatta, hogy nem vagyunk ott, egyelőre gól sincs, és ha őszinte akarok lenni, nem is játszik jól a csapatunk.

A munkahelyen már nagyon komoly jelei vannak nemhogy az ősznek, de inkább a télnek. Szerintem sosem fogok hozzászokni ahhoz, hogy ott mindig ilyen időutazók vagyunk, valahogy sosem a jelenben járunk. A legnagyobb kánikulában már érkeztek a fűtőventilátorok. 

Kicsit megint elveszett a motivációm mindenben, de keresem már, hogy mi lesz az, ami majd megint továbblendít. De ha más nem, az biztosan sokat fog segíteni, hogy nemsokára megint lesz egy hét Balaton. 😊

Semmi extra

 Ma olyan kis sunyi nap volt, ami lehetett volna hétfő is, de szerencsére szerda volt. Természetesen mindenki teljesen össze volt zavarodva, ami a napokat illeti, ahogy az lenni szokott ilyenkor..

Ma jött vissza dolgozni az a kolléganőm, akinek a helyét átvettem őt évvel ezelőtt. Mivel én még azóta is ott vagyok, így ugyanoda nem kerülhetett vissza, de szerencséje volt, mert ugyanilyen munkakörben csak egy másik raktár területen várták őt. Egészen fura érzés volt reggel bekísérni az új helyére, és gondoltam is, hogy na, azt hiszem akkor most rendesen korbeértünk már mi ketten. Annak idején még a legelső munkakörváltásom is úgy alakult, hogy akkor is az ő helyére kerültem. Majd aztán megint..és most pedig ő az újrakezdő, ex én vagyok, aki segíteni tud. Természetesen szívesen meg is teszem, sejtem milyen lehet most neki, két gyerek mellől visszacsöppenni ide. Még emlékszem milyen nehéz kialakítani egy élhető napirendet mindenkinek, és közben mindenhol úgy helytállni, hogy az pont elég legyen legalább. 

Uncsi

 Ez ma egy rémségesen unalmas nap volt. Még délelőtt csak -csak találtam magamnak elfoglaltságot, mert azt már tegnap csalódottságomban eldöntöttem, hogy ma ágyneműt mosok, meg főzni is kellett. De aztán ebéd után már nem nagyon volt mit csinálni. Illetve lett volna, de takarítani kevésbé volt kedvem, mint morogni amiatt, hogy végül tényleg nem mentünk sehova. Igaz, ezt csak Balázs hallgatta, aki nem nagyon volt most ebben ludas, ráadásul délelőtt még nem is volt valami jól az allergiája miatt. A fiúk fülhallgatóval ültek a szobáikban, úgyhogy hozzájuk el sem jutott a morgásom. Mondjuk egyébként is hiába volt, mert változtatni nem változtatott semmin. 

Késő délután megérkezett az eső, amiből aztán este jókora vihar kerekedett. Akkorákat dörgött az ég, hogy megremegett alattam a kanapé. Ezek az augusztus huszadikák jó sokszor zárultak már így. 

Nálunk ugyanolyan

 Nálunk nem nagyon van négynapos hétvége, maximum akkor, ha szerencsénk van, és tudunk szabadságra menni ilyen időszakban. De miután mindkettőnknek van több kollégája is, akiktől függ, hogy mikor tudunk menni, így ritkán jön ez össze. Mondjuk megszoktuk már, és végül is kicsit azért másabb egy ilyen munkanap, mint az átlagos. Balázsnak mindenképpen húzósabb, nekem bizonyos tekintetben azért kicsit lazább volt. Mindegy is, túl vagyunk rajta, és a kora hajnali ébresztőnek köszönhetően egészen emberi időben haza is jöttünk. 

Azt a részt elb.tam kicsit, hogy csak közvetlen munka után berohantam a boltba, de akkor még azt gondoltam, hogy holnap majd valahova megyünk, így nem nagyon terveztem el, hogy mit is fogok főzni. Aztán este háromnegyed myolc körül világossá vált, hogy rajtam kívül senkinek nincs kedve menni sehova, úgyhogy most marad az, ami van a fagyasztóban. Nem túl sok minden, mert nemrég elhasznáptam a nagy részét (direkt, mert nem szeretem sokáig ott tárolni a húst). Mindegy, előveszem, aztán majd lesz belőle valami. 

Az előbb láttam egy videót, ahol a csaj sajtmentes sajtot eszik. Gyorsan be is zártam, nehogy megkérdezzem, hogy ha egyébként kerül minden tejterméket még húst (önszántából, nem betegség miatti), akkor hogyhogy egyáltalán eszébe jut ilyesmit enni? Ugyanezen okból nem értem a boltban azokat a húsnak kinéző készítményeket, amiket a vegetáriánusoknak árulnak. Teljesen tudatlan vagyok e téren, vállalom, de mindig azt gondoltam, aki vegetáriánus, az nem akar húsra hasonlító dolgot enni. De ezek szerint hatalmas tévedésben vagyok. Most egyébként én úgy vagyok ezekkel a mindenféle irányzatokkal, hogy kicsit már sok ez...régen a zsírt kellett kerülni, mint a mérget, most az a jó. És ez csak egy a sok közül. Pedig amúgy azt látom sokaknál, hogy tulajdonképpen bármit ehet, normális keretek között, ha mozog mellette eleget. (Vagy valamit)

Vasárnap

 Ma nem volt semmi programunk, viszont volt helyette mindenhol valami tennivaló. Sem hétközben, sem tegnap nem csináltam szinte semmit itthon. Na de ma...hát azt azért nem mondhatom, hogy megváltottam a világot, de a tűzoltás megvolt, és ha nem túl szigorú szemmel nézzük, akkor rend és tisztaság van. 

Mostanában érdekes érzéseim vannak. Egyik pillanatban mindennél jobban vágyom magam körül a csendre és a nyugalomra, másikban pedig mennék, sok ember közé, beszélhetnék mindenféléről bárkivel. Tegnap a meccsen ott volt Patrik barátnője is, egyszer kétszer ránéztem, olyan intenzív öröm volt az arcán, olyan jó volt látni, hogy így bele tud helyezkedni a pillanatba, és csak azzal foglalkozni, ami épp akkor, abban a pillanatban megtörténik. De láttam ezt már másoknál is. Nálam ez már régóta nincs, valahol menet közben elveszett ez a tulajdonságom. Nem tudom vissza tudom e még szerezni, de jó lenne. 

Holnap hajnalban megyünk dolgozni, úgyhogy jobban teszem, ha most azt a pillanatot ragadom meg, amikor elmegyek fürdeni. 

Meccsnap

 Még nem sokszor volt az idén olyan, hogy éjszaka is ment a klíma, de tegnap este bekapcsolva hagytam. Láttam az időképen, hogy akár eső is lehet, meg még fél 12-kor sem volt egy kicsit sem hűvösebb odakint, amikor lefeküdtem, gondoltam jobb lesz így.  Jól is döntöttem, Balázs is külön megköszönte délután, amikor hazajött, mert olyan jót aludt. 

Éjszaka végül nem esett, helyette délelőtt nagyjából óránként, így aztán miután párszor kiteregettem a ruhákat, majd szaladtam leszedni, feladtam, és bepakoltam a szárítógépbe. 

Balázs ma dolgozott, így kettő után ebédeltünk. Ebéd után már csak összepakolni, hajat mosni, és porszívózni maradt idő, aztán indultunk a meccsre. A Derbi mindig különleges, minden meccsek legje. Ma is jó sokan voltunk, és na is elképesztő hangulat volt. A legjobb benne természetesen az, hogy ma is nyertünk, már 3171 napja vagyunk veretlenek az ősellenség Újpest ellen. 

Könyves péntek

 

Második világháborús igaz történet. Három különböző nőről, három különböző országban, akiknek végül mégis összefonódik a sorsuk. Egyszerre borzasztó és csodálatos. 

Olyan, amit legalább egyszer mindenkinek olvasni kell. 

Csütörtök

 Nálunk is esett éjjel az eső, de én erről csak reggel értesültem, mert átaludtam az egészet. Pedig állítólag volt mindenféle égzengés is. 

Ma is jó sok mindent kellett csinálnom munkaidőben, de ennek mindig megvan az a pozitív hozadéka, hogy csak úgy repül az idő, mire észbe kapok, már ott tartok, hogy kell tervezni, mi fér még ebbe a napba bele. 

Munka után még gyorsan elintéztem a vásárlást, aztán itthon ebédeltem, átöltöztem, és mentem fodrászhoz. Nagyon jólesett most ez a fodrászkodás, és most nem csak azért, mert imádom az érzést, ahogy mossa a hajamat, hanem mert most nagyon megkönnyebbült a fejem attól hogy kicsit vágva is lett, és még ritkítva  is lett.

Ma így

 „A mai nap egy Nehéz Nap volt” - mondta Micimackó.

Szünet következett.

„Akarsz beszélni róla? - kérdezte Malacka.

„Nem.” – felelte Micimackó egy kicsit később. „Nem, nem hiszem, hogy akarok.”

„Rendben van.” – mondta Malacka, és odament és leült a barátja mellé.

„Mit csinálsz?” – kérdezte Micimackó.

„Valójában semmit. – mondta Malacka. „Csak tudom, hogy milyenek a Nehéz Napok. Elég gyakran én sem szeretnék beszélni róla a Nehéz Napjaimon.”

„De az ég szerelmére!” – folytatta Malacka, „A Nehéz Napok sokkal könnyebbek, ha tudod, hogy van valaki, aki ott van neked. És én mindig itt leszek neked, Micimackó.”

És ahogy Micimackó ott ült, a fejében feldolgozva az ő Nehéz Napját, miközben a szilárd, megbízható Malacka csendben ült mellette, lóbálva a kis lábait.. arra gondolt, hogy a legjobb barátjának még soha nem volt ennyire igaza.

...

A. A. Milne

Meccsnap

 Minden nap van valami, ami újabb kihívást jelent. Ezek néha felpörgetnek, máskor lehúznak. Attól is függ, milyen a kihívás, meg attól is, milyen a kedvem aznap. Ma jól fogadtam ezeket, mert jó kedvem volt, egészen estig. 

Ma este meccsre mentünk. Nem kicsit volt meleg, és rendesen meg is állt a levegő a stadionban, nem is feltétlenül tartozik életem legjobb élményei közé az, ahogy jó szorosan összezsúfolódtunk a lelátón. De hát ilyesmivel igyekszik nem foglalkozni az ember, amikor fontos meccs van. Mindenkire szükség van a lelátón, tizenkettedik játékosként segíteni a csapatot. Ezzel a résszel nem is volt semmi baj. 

Az első félidőben még minden rendben is volt. Aztán a szünet után már nem. És bár ez a meccs 1-1 lett, ez kevés volt a továbbjutáshoz. Csalódott volt mindenki egy ilyen végig izzadt este után. Nem is úgy reagáltunk ezek után egymás mondataira sem, ahogy normális esetben tettük volna, így aztán ha még nem lett volna elég a csapat miatti csalódottság, tudtunk ezen hatványozni. Van ilyen is. 

Hétfő

 Ma reggel ébredés után szembesültem vele a tükör előtt, hogy milyen látható nyomokat hagyott rajtam a tegnapi strandolás. Az arcomon is, természetesen. Na mondjuk ez legyen életem legnagyobb problémája..

A nap legizgalmasabb történése az volt, hogy ma délelőtt Erik állásinterjún volt. Nagyon furcsa érzés érte ilyen helyzetben izgulni. Részletek majd akkor, ha már van eredménye is. Amit tudunk, hogy ő magabiztosan nyilatkozott utána, úgy érezte, jól ment neki. 

Volt délután egy kicsit hosszabb lélegzetű megbeszélésünk egy klíma nélküli kis tárgyalóban. Nagyon nem esett jól ott ülni, borzasztóan megállt a levegő, meg is fájdult a fejem tőle. Egészen szürreális egyébként, hogy a gesztenyefák levelei már az őszt mutatják, a fecskék gyülekeznek a villanydróton, közben meg olyan perzselő forróság van, mint júliusban. 

Balatonos vasárnap

 Már tegnap napközben tudtuk, hogy ma reggel Balatonboglárra megyünk, úgyhogy emiatt már tegnap is könnyebb volt minden. Ma reggel pedig szinte nem is esett nehezemre felkelni (egy kicsit azért igen), és nyolckor már indultunk is, hogy minél hamarabb ott lehessünk. Kicsivel fél tiz után parkoltunk le Bogláron. Először kávézni mentünk, és csak ez után vettük elő a kocsiból a táskákat, és indultunk a strandra. Gyors átöltözés után már mentünk is a vízbe, ami pont olyan hőmérsékletű most (25 fokos elvileg), ami már nem nagyon hideg, de kellemesen felfrissít. Gond nélkül eltöltöttük az időt a vízben ebédidőig. Ebédelni elsétáltunk a kedvenc hekkező helyünkre, a fiúk hekket ettek, én saslikot. Ebéd után visszasétáltunk a strandra, és megint csak egy gyors naptejezés után máris a vízben voltunk. 

Délután még fagyizni is sétáltunk egyet, és még ez után is fürüdtünk egy jót.

Találkoztunk a júliusi nyaralásunk tulajával, örült nekünk, megígértette, hogy legközelebb kávézunk nála egyet, ha jövünk. Tetszik neki, hogy pont úgy szeretjük a Balatont, mint ő. 

Mielőtt hazaindultunk, még megvettük a vacsorának valót a Sparban. 

Nagyon nagyon jó nap volt, gondtalan, felhőtlen, imádtam minden percét. 

Szombat

 Nagyjából kialudtam magam, de ma reggel is így ébredtem, mint már napok óta szinte minden nap, hogy fájt a szemem. Bár Balázs azt mondta, amikor előadtam neki ezt, hogy ez nem fájás szerinte, hanem csak irritálja valami, de igazából tök mindegy minek nevezzük. Nem jó érzés egyáltalán. Aztán az érzés (egy ponton szúr, fáj, ha hozzáérek, és kicsit piros is. De aztán bejáratódik, vagy mi, mert pár óra múlva mindig jobb. 

Délelőtt mostam, sütöttem almás kalácsot, és végre kipróbáltam a tepsis palacsintát. Már tervezem egy ideje, szerintem még a nyaralás idején láttam a tiktokon. Nagyon jó lett. Az külön plusz pont, hogy nem kell vele még őt percet sem bíbelődni, és nincs az egész lakásban palacsinta szag. Az mondjuk tény, hogy ellentétben a hagyományos társával, ez hidegen nem annyira jó.

Délután voltunk az Eco familyben, és a Tescoban, aztán megnéztük a Fradi meccset a tévében. Kínszenvedés volt ma is, de legalább nyertünk. 

Közben mind a négy adag ruha megszáradt, úgyhogy azokat is elpakoltam, a konyhában is rendet raktam. És el is telt ez a nap is. 

Ma

 Ma nincs könyves péntek, mert nem olvastam ki még, ami épp most van soron, úgyhogy majd ezt jövő héten fogom csak ajánlani. 

Van helyette körmös péntek, mert ott viszont voltam. 

Csupa rózsaszín, az ötből három világít is a sötétben. Mind más színű, a rózsaszín öt árnyalata. 

Patrik ma délután jött haza, és kivételesen itthon is alszik. Akkor érkezett ő is, amikor mi hazaértünk, így együtt ebédeltünk, majd aztán még együtt is vacsoráztunk, azt már ötösben. Január óta már egészen hozzá szoktunk, hogy nincs itthon, de azért sokkal jobb ilyenkor, amikor mindannyian együtt vagyunk. 

Ezen a héten nagyon elfáradtam, pont jól is jött, hogy ma már péntek van, és két napig nem kell munkával foglalkozni. Van itthon is dolgom bőven, amiből majd meglátom, mihez lesz kedvem. Az egészen biztos, hogy mindenekelőtt kialszom magam. 

Egy ideje

 Minden este úgy nyitom meg a blogger szerkesztő felületét, azt a bizonyos "tiszta lapot", hogy fogalmam sincs arról, van e egyáltalán bármi, amit érdemes leírni. Vagy akarom e leírni, amit gondolok, amit érzek, ami zajlik bennem. Sok minden van, amit már nem írok le. Lusta is vagyok a telefonon pötyögni (meg booner, mert nem tudok két kézzel írni), meg ilyenkorra azért elfárad a szemem is, az agyam is. 

Így aztán azon gondolkodom, hogy vagy abbahagyom az egészet, vagy keresek valami mások időintervallumot, amikor kicsit több türelmem van még írni. 

Szerda

 Nagyon furcsa napok ezek a héten is, mint ahogy már így van ez egy ideje. A mindenféle ezoterikus tudományokkal foglakozó ismerőseim hónapok óta mondogatják, hogy most már nagyon komolyan készül valami, én meg mindig várom, hogy akkor vajon mikor történik meg. Aztán valahogy mindig csak annyi történik, hogy nem történik nagyon semmi..De azért ahhoz nem kell nagy zseninek lenni, hogy az ember érezze, változásra van szükség, mert valahogy úgy haladtuk túl saját magunkat, hogy közben végzetesen lemaradtunk. 

Pedig egyébként ennek a néninek van igaza..

Kedd

 Annyira gyorsan eltelt a munkanap, hogy szinte észre sem vettem, és már ott tartottunk, hogy fel három van...nekem meg még mindig volt egy csomó dolgom. Volt, ami maradt valamikorra, amikor majd lesz több időm, bár nagyon tud zavarni, amikor nem tudok valamit egy nap alatt megoldani. 

Itthon nem sok minden történt, délután fél öt után már legalábbis, amikor hazaértem. Este megnéztük a Fradi meccset, ami nem volt épp a legjobb meccsünk, kikaptunk 2:0-ra Dániában. Nem sok remény maradt a jövő heti visszavágóra, de majd meglátjuk. 

Ma egyébként fájt a fejem délután, gondolom érzi, hogy közelít a melegfront. Vagy ki tudja mit..

Hétfő

 Megint elkezdődött egy hét. Ez már az utolsó nyári hónap első hétfője, ami azért nem túl szívderítő. Nekem legalábbis..

Úgy jártam, hogy a kolléganőm elment két hét szabira (most ő nyaral), a raktár másik területén dolgozó kolléga pedig beteg lett. Így most ezen a héten egyedül vagyok mindenre. Legalább tutira nem lesz unalmas egy nap sem, és biztosan gyorsan telik majd a munkanap. 

Megérkezett ma a sheones rendelésem. Megjött a cuki pöttyös ruha, amit már vártam. Egy kicsit nagy rám, Balázs szerint csak egy öv, vagy egy szalag kell, ami kicsit összefogja, és úgy már jó. Még alszom rá egyet, de valószínűleg megpróbálom az ő módszerével. 

Vasárnap

 Ma reggel egyedül ébredtem, ami már hetek óta nem fordult elő, és most nagyon furcsa is volt. De ez ilyen, volt már bőven idő hozzászokni. És hát évek teltek el úgy, hogy csak heti egy-két éjszaka volt olyan, hogy együtt aludtunk éjszaka. Na, az nagyon jó, hogy az már csak emlék mostanra. Ismerek olyanokat, akik már akkor is állandó éjszakás műszakban dolgoztak, amikor Balázs is, és a mai napig is ott vannak. Embert próbáló lehet így élni. 

Délelőtt voltam vásárolni, aztán mire Balázs hazaért, már majdnem készen volt az ebéd is. Negyed órával kb elszámoltam magam, illetve azt nem kalkuláltam bele, hogy csak kettő kezem van. De persze azert elkészült az ebéd is. Délután elpakoltam a konyhában, aztán amíg a fiúk elmentek rollerezni, én végigporszívóztam a lakást, és fel is mostam mindenhol. Még ez után a fürdőt kitakarítottam, és meg is volt minden, amit mára terveztem. 

Az olimpiai eseményeket folyamatosan követjük, a magyar érintettségű versenyeket igyekszünk mindig megnézni. Ma nagyon megható volt látni Vass Kata Blankát, ahogy a negyedik helyen való célba érkezést követően nyilatkozott. Olyan kis szomorkás volt szegény, ami érthető, mert olyan jól ment, és úgy kihajtotta magát. A szívem szakadt meg, ahogy mondta, hogy ő csapatban segítő, és sosem jut emiatt így a cél közelébe emiatt, és most meg akarta mutatni. Titkolta a könnyeit a végtelenségig, és a csalódottság ellenére is olyan intelligens és szimpatikus nyilatkozat volt ez. Igazi sportember, igazi példakép lehet a kicsiknek. 

Meccsnap

Ma reggel arra ébredtem, hogy irgalmatlan szél fúj, és meglepő módon csak 21 fok van a szobában. Tényleg meglepett, mert egyáltalán nem emlékszem arra, hogy bárhol is láttam volna olyan előrejelzést, hogy ma erre lehet számítani. Nem mintha nagy jelentősége lett volna az időjárásnak, mert csak az esti meccs volt mára a program, de a szelet nem szeretem. Főleg nem azt a fajtát, ami a fejemet is le akarja tépni. De nyilván nem is azért fújt, hogy nekem jó legyen. A mosott ruha mindenesetre igen jó ütemben száradt miatta. 

Ebédre hamburger készült, saját bucival, saját hússal. Finom lett, a fiúk örültek neki. 

A meccs előtt sikerült mindent kimosni, majdnem mindent el is tudtam rakni a szekrényekbe.

Hámori Luca hősies bunyóját már a kocsiban néztük, Milák Kristóf szenzációs úszását pedig a meccs félidejében telefonról. A lelátó népe is egy emberként ünnepelte, a kivetítőn is megjelent a hir nagyon gyorsan. 

A meccset megnyertük, 1:0-ra. Még sok minden furcsa volt, új edzőnk van, sok új játékos is érkezett, de vannak azért biztató jelek arra vonatkozóan, hogy ez az idei is izgalmas szezon lesz. Patrik ezúttal nem jött, más programja volt. 

Könyves péntek

 Vagy inkább könyvek, pénteken, mert a legutóbbi ilyen bejegyzés óta három könyvet is olvastam már. Éppenséggel nyugodtan lehetett volna a nyaralás alatt is ilyen poszt, de úgy voltam vele, hogy a szabadság az szabadság. 

Ez a könyv borzasztóan nagy csalódás volt. Amikor a könyvtárban elolvastam a hátoldalán a rövid tartalmát, sokkal többet ígért annál, amit végül kaptam. Érezhető volt végig, hogy van azért komoly téma a háttérben, mégiscsak egy komoly depresszióval küzdő férfi és egy társfüggő nő szerelme az, aminek tanúi lehetünk, de ez csak olyan mellékszál maradt. Minden más pedig valahogy csapomgott, nem éreztem egy percig sem azt olvasás közben, hogy nem azt várom, végül mégis hogyan lesz ennek vége (és mikor..). Nagyjából a haromszázadik oldal környékén kezdett kicsit jobban beindulni, vagy inkább élvezhetővé válni, és onnantól a végéig azért már elég jó volt. Egyébként egyáltalán nem az lett a vége a történetnek, amit én gondoltam. 

Az már hagyomány, hogy nyaralás alatt Pető Pétert olvasok. Most a tavalyi és az idei év között kettő könyve is megjelent. Mindkettőt Patriktól kaptam kölcsön, aki egészen különleges dedikált példánnyal rendelkezik mindegyik könyvből. 

Ahogy a cím is mutatja, egy focival foglalkozó könyv valakitől, aki nem csak szurkol a focinak, hanem részese is volt, bíróként. Különleges stílusban ír, olyan mondat szerkezeteket használ, hogy néha komoly koncentráció szükséges hozzá, hogy biztosan ott maradjon az ember a sztoriban, és ne vigye el egy-egy odavetett idézőjeles, vagy kötőjeles megjegyzés. Sokféle sztorit ismertem meg a könyvön keresztül az író életéből, volt, ami miatt irigyeltem, volt, ami miatt meghatódva mosolyogtam, és volt, amin nagyokat csodálkoztam. Nem mondanám hatalmas írói remekműnek (főleg, ha összehasonlításként ott van az ő könyvei közül a halálka, ami teljesen más műfaj, emiatt más írói kvalitások kerülnek előtérbe), de egy magamfajta fociszerető embernek jó kis olvasmány. 

És akkor egy újabb magyar szerző, teljesen más vonalon. Ha jól tudom, ö vezetett (vagy még talán most is) könyves blogot, és ő olyan író, aki az olvasas szeretete miatt lett író. A könyvek és az olvasás, illetve annak a fontossága, vigasztaló hatása ebben a könyvben is benne van. Egyébként egy sima és egyszerű kis nyári olvasmány, ami gyorsan olvasható, nagyon szép helyen játszódik. Nem az a fajta történet, amiből nincs másik hatszáz. Válságban lévő házasság, titokzatos múlt, szerelem, mind benne van.

Egyszer olvasós könyv olyan időszakra, amikor nem kell semmi más, mint könnyed, semmi gondoskodásr nem igénylő kikapcsolódás. 

Nem hiszem el

 Nem is tudom mit mondjak, mert utálom amúgy is az egészet, ahogy éppen történik, meg utálok panaszkodni is. De egyébként meg minden gondolatomat lefoglalja, mert olyan mértékben befolyásolják a testi tünetek az egész valómat, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Az egészben a legborzasztóbb, hogy csak azt tudom elmondani, hogy mindenem fáj, és folyamatosan jelen van az érzés, hogy vagy el fogok ájulni, vagy valami szétrobban bennem belülről. Vannak nyilván sejtéseim, mi okozza, és olvastam is már utána, mit tehetnék, vagy kihez fordulhatnék, nem túl nagy sikerrel. Ha tehetném, holnap mennék, és megszabadulnék a ma már inkább teher szerveimtől, de ugye ilyen nincs. 

Mindenesetre próbálok minél többet pihenni, találni olyan dolgokat, amik örömet szereznek.