Arra ébredtem ma, hogy nem bennem, hanem Balázsban buzog a tettvágy, merthogy ő addigra már a negyedik ablakot pucolta. :) De jó is volt, hogy nem nekem kellett megcsinálni, és meg is kellett állapítanom, hogy neki mennyivel jobban ment ez, mint nekem szokott, mert nem lett egyik ablak sem csíkos. (bezzeg én a múltkor volt, amit háromszor is újrakezdtem)
Ha már az ablakok tisztán csillogtak-villogtak, én is kedvet kaptam, és kimostam-kivasaltam az összes függönyt, és sötétítő függönyt. Minden ilyen alkalommal arra gondolok, hogy akasztani való bolond vagyok, amiért nem vettem még olyanokat, amit tuti nem kell vasalni, mert most is nettó három órám ment el erre az egész projektre. Jó, hát minek kellett ekkora lakás, meg ennyi ablak,ugye..
A felmosás a másik időrabló projekt nálunk, mert mire végig porszívózom a lakást, meg aztán felmosok, az megint másfél óra. Pedig esküszöm nem vagyok egy csiga, de nemigen sikerült még ennél rövidebb idő alatt. (jó, ebben benne van a felpakolást, szőnyegek kirázása, ilyesmi is)
De ez is megvolt ma.. úgyhogy a mai nap semmiképpen nem ment veszendőbe, még akkor sem, ha az autónkról semmi hír. Én örök optimista vagyok, és még mindig azt gondolom, annyira banális semmiség a baja, hogy nem is gondoltak még rá, azért nincs meg. De azért, ha holnap sem lesz meg, akkor már mérges leszek kissé.
Még van egy nap itthon.. ami bármire jó lehet még. :) Aztán egyet dolgozom, és kettőt megint itthon leszek. Balázs nem lesz ilyen szerencsés, sajnos most úgy tűnik, neki az egész hétvége munkával telik majd. Néha azért jobb ilyen kis hétköznapi senkinek lenni, mint amilyen én vagyok ott a munkahelyünkön. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése