A második nap

Ez is eltelt már a négy napból, amit itthon töltök. Pont ugyanolyan semmit tevéssel, mint a tegnapi, sőt.. talán még annál is nagyobb volt, mert ma még főzni sem főztem, helyette pizzát rendeltünk. Jó, ebben az is benne volt, hogy a kocsit ma leadtuk a szervizben, mert van valami rejtélyes hibája. Nem mintha kocsi nélkül nem tudnánk létezni, de azért sokkal kényelmesebb volt ennek a hiányára fogni, hogy miért is nem főzök ma. :D

Jól nézett ki az asztal az öt pizzás dobozzal, és elárulom, egy morzsa sem maradt egyikből sem. Még én is megettem a magamét, bár úgy jól laktam vele, hogy ez után már csak egy jégkrémet ettem késő délután, és semmi mást nem kívántam.
Amúgy a semmit tevés jól esik, és idegesít egyszerre. Merthogy úgy van, hogy semmi kedvem semminek sem nekiállni, ugyanakkor néha fel tudnék ettől robbanni, hogy ilyen kedvetlen vagyok. A gondolataim mindenesetre legalább kezdenek elterelődni, mert legalább ezzel foglalkozom, hogy miért is nem álltam neki ma legalább az ablakokat megpucolni, és nem mással. :D
De még van két napom. És holnap akár még az is előfordulhat, hogy buzogni fog bennem a tettvágy már rögtön ébredés után. Kicsi rá az esély, de azért megtörténhet ez is.