Ezen a héten a vasárnap volt a meccsnap, nem a szombat. Az utolsó hazai meccs ebben az évadban, a meccs előtt még ringathattuk magunkat abban a hitben, hogy akár még van esélyünk arra a bajnoki aranyra, amit tulajdonképpen hetekkel ezelőtt elbuktunk már, csak egyszerűen nem akarta ezt senki sem belátni. Én mondjuk nemhogy belátni nem akartam, de nem is voltam hajlandó egyetlen percre sem feladni a reményt.
A mai meccs fantasztikus volt, fantasztikus hangulat, fantasztikus játék, meg minden, ami kell.
Amiről a híradások szólnak majd megint, az nem ez lesz, hanem az a felelőtlen barom, aki hanggránátot adott a gyereke kezébe. Megint egy felelőtlen hülye miatt majd a csapból is az folyik, hogy ilyenek a fradisták. Pedig nem...a szurkolói csoport adott már ki közleményt többször is a pirotechnikai eszközök használatáról, és kértek mindenkit, hogy tartsák ezt be.
A bajnoki arany egyébként a négy nullás győzelmünk ellenére is elúszott, de sebaj...nekem nem tudják elvenni a kedvemet, és már most alig várom, hogy jövőre az összes hazai meccsen ott lehessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése