A szabadságnak is, meg a májusnak is. Így együtt, mert így jött ki a lépés.
Nem volt teljesen felhőtlen ez az utolsó napunk, én semmiképp nem azt csináltam meg, amit szerettem volna, de mindez annak a számlájára írható, hogy a kocsi miatt most már mindketten olyan feszültek vagyunk, hogy jobb azt nem is tudni senkinek. Én viselem nehezebben, vagy én vagyok a szókimondóbb, mert én bizony délután három körül már felcsattantam, és mindenféle csúnyát mondtam mindenkire, aki eszembe jutott. Hát ez van.. Balázs csendben feszült (régen amúgy ez pont fordítva volt), csak az arcán látszik, hogy azért ő pont annyira ideges, mint én.
Hatkor már csak annyit jegyeztem meg, hogy "de szemetek", mert akkor zárt a szerviz, és ugyan fél hatkor Balázs próbált érdeklődni, de a szervizesekkel nem tudott beszélni, visszahívást ígértek.. ami nem történt meg.
Nem is tudom egyébként ezt az egészet hova tenni, mert nem először van itt autónk, és nem is az első autónk van itt náluk. Soha még nem volt semmi okunk rá, hogy rossz érzéseink legyenek velük kapcsolatban, vagy bármi miatt is azt érezzük, hogy megrendült a bizalom. Most meg így jártunk. Felfoghatatlan. Két teóriát állítottam fel magamban erre:
1. Tényleg annyira nem tudják megtalálni a hiba okát, hogy még bevallani is ciki, ezért húzzák az időt, ameddig csak lehet.
2. Az első nap átnézték, nem találták, és aztán félretették, mert közben jött a többi ügyfél a többi kocsival, és csak ma reggel jutott újra eszükbe, amikor rájuk telefonáltunk (és akkor lányos zavarukban azt mondták, készül az árajánlat).
Nagyon remélem, hogy egyik teória sem igaz, bár nem fogom úgysem megtudni az igazat.
Egyébként a szabadságon töltött napjaim nagyjából elérték a kívánt célt, sok mindent letisztáztam magamban. Már csak a stratégiai pontokat kell magamban kidolgozni, és minden rendben lesz. :) Ez nem megy majd pár nap alatt nyilván, de van időm. :)
Holnap meg dolgozunk egy kicsit, legalább eltereli a figyelmünket az autóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése