40

Elég hihetetlen, hogy az a szám ott a címsorban az én éveimnek a számát jelzi. Nem gondolok még magamra negyven évesként, akkor sem, ha amúgy néha hetvennek is érzem magam. Azok pillanatnyi érzések mindig, de egyébként a szívemben és a lelkemben még harminc sem vagyok. Pont úgy tudok lelkesedni, reménykedni, vágyakozni, mint akkoriban, nincs bennem semmivel sem kevesebb. Jó, hát ráncom több lett, meg ősz hajszálam is (alig van már másmilyen), meg nyilván fizikailag sokkal kevesebbet bírok, mint akkor, de mindössze ennyi a különbség. Ez meg olyan kevéske, hogy simán úgy tekintem, hogy most akkor még egyszer húsz lettem, és kész. :)
Az egész nap csodás volt, az időjárás is az én kedvem szerint alakult, és mindenhonnan érkeztek felém a mindenféle kedves üzenetek, képek.
Hihetetlen kedves ajándékokat kaptam. A legnagyobbat, és azt, amire a leginkább vágytam Balázstól, és a fiúktól:

Jövőre is ott leszünk minden hazai meccsen, és ennek nagyon örülök. Nagyon vágytam rá, de a múltkori meccs után már nem is mertem vele előhozakodni. Aztán meg akkora csend lett a bérletmegújítás körül, hogy akkor meg már azért nem mertem, mert titkon reménykedtem benne, hogy talán meglepetés lesz a szülinapomra. És az lett. :)
Kaptam egy táblácskát is, ami külön nekem készült, és minden rajta van, amit nagyon szeretek. Egy párszor eljátszottam már a gondolattal, hogy csináltatok egyet majd én is, de szerintem még soha, senkinek nem beszéltem róla. És mégis lett egy ilyenem:

Kaptam tortát is:

és nagyon cuki nyaralás előtti visszaszámlálót.. (érdekes, hogy pont negyven nap volt hátra még ma reggel)

Nagyon szép nap volt, és biztos, hogy emlékezni fogok rá majd még nagyon sokáig. .) Kb. akkor is, amikor már másodszor is harminc leszek. :D