Ami munka szempontjából ugyan máris az utolsó munkanapot jelenti, de persze attól még izgalomnak (és korán kelésnek) nem lesz híja holnap sem.
A mai nap annyival könnyebbnek ígérkezett, hogy mivel sem iskolába, sem érettségizni nem ment ma senki, így nem kellett korán kelni. Aludtam is nyolcig, ami tök jól is esett, kivéve az ébredést, amikor egyetlen pillanat alatt szembesültem vele, hogy fáj a torkom. Na nem olyan épphogy csak érzek valamit módon, amin még mondjuk gondolkodóba is eshetnék, hanem a bal oldalon olyan brutálisan, hogy kétségem sem lehetett afelől, hogy én bizony vagy megfáztam, vagy sikeresen benyaltam valami vírust. Az sosem fog kiderülni, hogy melyik verzió az igaz, mert mindkét eset elég könnyen előfordulhat. Elkövettem azt a hibát a héten többször is, hogy a jól felhevült testemmel egy szál felsőben és köpenyben végigrobogtam a három fokos raktáron, a kardigánom meg ott röhögött a kezemben közben.
Mostanra persze már az orrom is dugul, és olyan igazi dáthás hangom is van. Ennek megfelelően sem a hangulatom nem remek, sem a közérzetem nem mondható még jóindulattal sem jónak.
Rolinak sokkal jobban fáj a füle, mint tegnap, ráadásul már mindkettő, így áldom az eszem, hogy nem vártunk az antibiotikummal egy napot sem, nem is akarom elképzelni sem, hogy mondjuk lehetne még ennél is rosszabb neki.
Patrik minden gondolata a gipszlevétel körül forog, és valahogy most csak én vagyok kicsit pesszimista e téren, és én nem tudom elhinni, hogy ez tényleg meg is fog történni. Rajtam kívül mindenki más készpénzként kezeli, és még terveket is szövögetnek, hogy hogy fogja majd Patrik visszaadni azt a rengeteg "kiszolgálást", amit kapott az elmúlt hat hétben. :D Hát legyen igazuk, de én azért kicsit tartok a holnapi naptól. Nem kicsit.. mondhatnám úgy is, hogy majdnem csak rettegek az egésztől.
De holnap már okosabbak leszünk ebben a témában is. Azt sem bánnám, ha ez a megfázás féleség is rövid úton el is múlna, mert nem sok kedvem van most ehhez. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése