Az a valami, amit két részletben olvastatok eddig, ma nem folytatódik. Hagyom még, hadd gondoljátok Ti is végig, aztán majd kiderül, hogy mennyire gondolkodunk hasonlóan, avagy nem. :) Az én fejemben már készen van az egész sztori szőröstől-bőröstől, de ma nincs kedvem már mélyen belemerülni, mert minden ilyen írásakor az egész lelkemet beleadom. Ma meg már ehhez nincs lelkem, na.
Nem történt ma semmi, és lehangolóan hűvös és sötét volt egész nap. Próbálok barátkozni a gondolattal, hogy ezentúl ez most jó sokáig így lesz, de nem nagyon megy. Utálom.. az esőt is, a borult időt is, a szelet is, ezt a tizenpár fokot meg mindennél jobban. Jó, mindegy, nem kívánságműsor, meg majd nézegessem a szép, színes leveleket, és örüljek annak, meg ilyesmi. Minden ilyet tudok én is kívülről. A fénygyújtós-takaróba burkolózós jó tanácsokat is olvastam pár helyen. Meg egy rakás ilyet.
Na és persze azért munkálkodik bennem, hogy mennyire hoztam jó vagy rossz döntést azzal, hogy holnap dolgozni megyek. Jobban vagyok, sokkal jobban, mint múlt héten ilyenkor, de saját bevallásom szerint is csak nyolcvan, maximum nyolcvanöt százalékos vagyok. Mégis úgy érzem, hogy elég volt itthon. Minél tovább betegeskedek, annál rosszabb lesz ez az egész, mert se kedvem, se energiám az egészhez. Titokban azt remélem, hogy majd a munka visszahozza az energiámat is, és ha már energia van, akkor nyilván sokkal több lesz a kedv is bennem mindenhez. Meg majd egycsapásra száz százalékos is lehetek. Vagy legalább kilencvenöt. Az is elég. :) Ha rossz döntést hoztam, azzal mondjuk jól megszívatom saját magamat, de már mindegy. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése