Vesszőparipák

Vannak vesszőparipáim. Az egyik a helyesírás. Elképedve nézem, ahogy tanult, diplomás, vezető beosztásban dolgozó emberek leírják a muszáj szót ly-vel. És ez csak egy a sok ordító hibából, amivel igen sokszor találkozom. Azon meg aztán végképp elképedem, amikor egy újságíró tollából látok ilyesmit. Mert az aztán végképp "alap" lenne nálam, hogy valaki, aki abból él, hogy ír, tisztában legyen a helyesírás szabályaival. És nem, nincsenek szerintem nagy elvárásaim. :)
A másik ilyen az, hogy "Olvass, értelmezd, és csak utána szólalj meg!" Nem azzal van bajom sosem, ha valaki nem ért valamit, és megkérdezi, szó nincs ilyesmiről. De a falra tudok mászni olyankor, mikor pl. a helyi hirdetős csoportban ott van egy kép, oda van írva, hogy "Női kabát M-es 1800 Ft", alatta pedig legalább három olyan hozzászólás, amiben megkérdezik, hogy "Ára?" "Mérete?" Hát bakker, minden oda van írva, de nem lát, csak irkál azonnal feleslegesen. Amikor a sokadik ilyenbe futottam már bele, akkor azért leellenőriztem, hogy hátha telefonról nem látszik, és azért kérdezgetnek. De nem, mert látszik ott is. Szóval simán csak félig figyel oda arra, amit néz. Millió ilyen van, és ezért terjednek el hülyeségek is, mert megosztja egy gombnyomással gond nélkül, hogy "Segítsünk xy-on ezzel és ezzel" Részéről vállveregetés, mert milyen jó fej már, hogy segít. Én meg rákattintok a cikkre, mert azért csak tudjam már, hogy kinek, miért és milyen formában kellene a segítség, hátha.. és akkor olvasom a cikket, ami három évvel ezelőtt íródott. Három év? Na, ezt azért akkor nem álltam meg szó nélkül az illetőnek, aki lazán közölte, hogy ja, azt nem is vette észre.
Azt hiszem, valahogy így is éljük az életünket jórészt. Félfigyelemmel, mert annyira rohanunk már, hogy sosem vagyunk jelen egészen sehol. Mert persze, én is kerültem már olyan helyzetbe, hogy csak testben voltam jelen egy beszélgetésnél, gondolatban egészen máshol jártam, és nagy bajban lettem volna, ha később bármi miatt is szükség lett volna arra, hogy emlékezzek.
És van egy harmadik is (meg még egy csomó apróság, de azt most hagyjuk). Amikor azt hallom valakitől, hogy helye, dupla mássalhangzóval kiejtve, attól egyszerűen kiráz a hideg. Meg még ezen kívül van egy csomó ilyen szó, amit sokan úgy ejtenek, hogy megduplázzák a mássalhangzót, én meg elborzadva hallgatom, hogy vajon hogy jött ez neki, hogy így mondja? És ha így mondja, akkor így is írja, mert az még rosszabb... mert vajon ez esetben a helye hogy nézhet ki: hellye vagy helyje? Mindegyik szörnyű. :D

Jó, hát tudom, sose legyenek nagyobb problémáim. :D Mondjuk ha nyertem volna a lottón, egészen másról szólt volna a bejegyzés. De nem történt most sem csoda, úgyhogy ezzel kellett beérnetek.  :P