Azon tűnődtem el ma este, amit az épp aktuális könyvemben olvastam. Tök banális sztori, és ezen belül is sztori a sztoriban, hogy New Yorkból Edingburgh-ba költöznek a főhősék. Na és ezt így végiggondoltam, hogy mennyire nem egyszerű ezt nekünk magyarként megtenni. Leszögezem, hogy a dolognak semmi köze a megélhetési, vagy akármilyen bevándorláshoz. Vegyük példaként, hogy pl. cégen belül áthelyeznének. Engem történetesen áthelyezhetnének Ausztriába, mert miért is ne? Hát.. meg lennék lőve rendesen, mert németül alig pár szót értek meg (és azt is leginkább a strandokon, meg Thomas Doll nyilatkozataiból szedtem össze), beszélni meg aztán.. még a danke, meg a gut csak menne, de ezen kívül nem sok más.
Na és ugye milyen egyszerű azoknak a népeknek, akik angolul beszélnek. Mert tökmindegy hol lakik, megértik mit akar, legfeljebb fura akcentussal mondják majd a választ. De még ha akcentusilag vannak is nehézségek, azért olyan helyzetbe biztosan nem kerül senki, hogy ne tudjon egy kiló kenyeret venni.
Ezzel kapcsolatban is megreformálnám a magyar oktatási rendszert. A sok bugyuta felesleges információ helyett taníthatnának nyelvet rendesen. Mondjuk úgy, hogy legalább angolul mindenki elboldoguljon minden helyzetben már tizenéves korában is. De jó messze vagyunk ettől is.
A mi generációnkról nem is beszélve....
Én angolul és németül is mondhatni csak a suliban tanultam és mindkettővel elboldogulok. Angolul tárgyalok, pénzügyi elemzést készítek. Jó tanáraim voltam ezek szerint. Szlovákul ugye meg kellett tanulnom, hiába jártam magyar suliba, ennek hála szinte az összes szláv nyelvet megértem és tudok velük beszélni - kivéve az oroszokat. Franciául meg alap szinten. Inkább értve, mint beszélve, de egy kiló kenyeret tudnék venni :-)
VálaszTörlésIgazad van egyébbként, fontos lenne, hogy minél nagyobb óraszámban tanuljanak a gyerekek nyelveket.