Nem panaszképp

Nem frusztrálok senkit semmivel sem, elég, ha megteszem ezt magamban, amikor eszembe jut, hogy már eltelt két nap a szabim öt napjából, és tulajdonképpen még semmi mást nem csináltam, minthogy mostam az ágyneműt minden nap, meg fertőtlenítettem mindenfélét minden nap. Ami jó, hát nem éppen a semmi kategória, csak mégsem az, amit szerettem volna. De mindegy is. Ettől még a listám nem csökkent le,és ha csak rágondolok a hosszára, sikítani tudnék. Holnap újra kell szerkesztenem magamban, csak hogy megkíméljek mindenkit a hisztisségemtől.
Azzal sem akarnék senkit terhelni, hogy továbbra sem találok semmi szerethetőt az őszben, mert cseppet sem ért kellemes élményként, amikor először kezdtem el napközben fázni. Még szerencse, hogy jövő hétre ígérnek huszonkilenc fokot is, kicsit majd még jó lesz. :)
Azt azért elmesélem, hogy ma kb. négy hetes kihagyás után voltam újra masszíroztatni (valahogy sosem volt jó valamelyikünknek), és hát most jobban fáj, mint előtte. Azzal vigasztalom magam, hogy szokták azt mondani, hogy "az a jó, ha fáj".
Ja, hát és azért jó is volt ma.. sütöttem végre azt a bizonyos fátyol-sütit, ami már olyan sokszor jött velem szembe itt-ott. Kakaós-eperlekváros változat készült, és nagyon finom lett. :)