Ahogy telnek a napok, úgy csodálkozom rá egyre többször, hogy tényleg milyen sokat is változtak a fiúk. Patrikot lassan nem is tudom már jellemezni, de egyszerre idegesítően "okos", és halálian humoros. Határozott, és férfias, és ez mindenben megnyilvánul. Ma lett kész az új szemüvege, amit ugyan együtt választottunk ki, de gyakorlatilag nem nagyon volt már beleszólásom. Annyi engedményt tett azért, hogy amitől nagyon visszariadtam, azt nem választotta. De egyébként közölte, hogy neki kell, hogy tetsszen, senki más nem érdekli. Amúgy jó lett, van hozzá napszemüveg-előtét is, amivel az idei nyár nagy gondja is megoldódott (legalábbis remélhetőleg a következő nyáron is jó szolgálatot tesz majd). Ha esetleg lesz róla fotó, majd megmutatom.
Erik is olyan kis érdekes lett. Látom, ahogy őrlődik azon, legyen e még mindig kis idétlen kamaszka, vagy komolyan veheti már a dolgokat annyira, amennyire lehet. Ez utóbbi felé hajlik, mert lehet vele komoly dolgokról beszélgetni, igaz, ha megunja, átmegy flegmába, és közli, hogy "mindenki csicska", és különben is minden hülyeség. :) Azért gondolkodik már, hogy hova is menjen majd továbbtanulni, de egy csepp önbizalma sincs. (majd erre gyúrunk még)
Roli pedig mintha elkezdett volna kiskirályfiból herceggé változni. Meg is van ehhez mindene, mert egy igazi kis szépfiú (én meg elfogult vagyok), és minden reggel belövi a haját, és megnézegeti magát a tükörben, mi áll jól neki, és mi nem. Ugyan még előfordul, hogy kicsit szét van esve, de egyre többször jut eszébe valamit megoldani egyedül. Vannak még szerencsére kisfiús vonásai bőven, és szokott sírni is, ha bánata van, de egyre ritkább ez. Előkerültek a dühkitörések a bátyjai felé, és nem hagyja magát bántani tőlük. Felveszi a kesztyűt, és szájkaratéban is pont olyan jó, mint bármelyik, de nem átall akár közelharcba bonyolódni sem.
Izgalmas és érdekes dolog az anyukájuknak lenni továbbra is. Bár néha félelmetes. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése