Te jó ég!

Vannak nálunk gyakornokok, meg vannak olyan diákmunkások, akiknek még október 31-ig tart a diákságuk, de még nem találtak maguknak végleges állást, így jelen pillanatban még így dolgoznak, egy diákszövetkezeten keresztül. Ők okozták nekem az érzést, hogy a szívemhez kaptam, és majdnem felkiáltottam. Merthogy a fiú, akivel ma együtt dolgoztam, 18 éves. Jó, hát már csak alig egy kevés választja el a 19-től, de akkor is. Nem elég, hogy egyidős a keresztlányommal, de ha belegondolok, három év múlva az én fiam is ekkora lesz. Ez elképesztő. Mert három év múlva sem leszek még elég öreg ahhoz, hogy felnőtt fiam legyen. Ez egészen biztos. Mondjuk mindegy már, mert az is biztos, hogy ő felnőtt lesz három év múlva. Te jó Ég! Ezen még biztos el fogok morfondírozni egy párszor, főleg majd mikor már nagyon aktuális lesz. De szerencsére addig még van időm hozzászokni a gondolathoz, bár... nem biztos, hogy fogok.
És Te jó ég.. micsoda furcsa érzés volt ma dolgozni menni. Nem, nem változott semmi, pont ugyanaz a munkám, mint eddig, és pont ugyanolyan lelkesedéssel csináltam, mint mindig. De mégis. Épp tegnap kezdtem azt érezni, hogy a kezem mintha kezdene visszaállni a normális kerékvágásba, de ez mára megint a múlté. Nem fáj, nem csinál semmit, de nem úgy működik, ahogy kéne. Na majd holnap megint megmozgatjuk, és attól hátha "észhez tér".
Na és Te jó ég, tényleg visszavonhatatlanul megérkezett az ősz. Hideg este van már, és ma délutánra úgy találtuk a kutyakennelt, hogy egy csomó lehullott levél van bent. :( Ideje lesz előkeresni a kardigánok helyett a vékonyabb kabátokat is, reggelente elkél majd már. (mondjuk nem fogják felvenni, ha nem leszünk itthon, mert ők nem fáznak) És ideje lesz előkeresni valami ősziesebb blogsablont is a nyári rózsaszín helyett.
Na és nem utolsósorban.. Te jó ég, már megint tíz óra van. És röpke hat óra múlva már az ébresztő fog csörögni.