Ma először

Ma először ijedtem meg a hátammal kapcsolatban. Eddig inkább csak idegesített az egész, és igazi kitolásnak fogtam fel, hogy ilyenekkel kell a drága időmet tölteni.
Az történt, hogy ma szabin voltam. Nem volt előre tervezett szabi, a körülmények alakultak így. De ez nem lényeg. Ha már szabi, akkor ugye jó pár dolgot beterveztem, de csak úgy lazára véve a dolgot. Reggel a piacozással kezdtem, ahol ugyan nem kaptam amit akartam, de sebaj. Aztán délután meg elmentem még a rossmannba, meg az eurós boltba. Kellett venni ezt-azt, és gondoltam, ha már úgyis szabin vagyok, akkor most majd ráérek szépen, komótosan körülnézni itt-ott, és ki tudja, hátha valami szembejön velem, ami jól jönne. Így is tettem.
Aztán hazafelé már éreztem, hogy nem a legjobb a hátamnak, hogy mindkét kezemben van valami, ráadásul a "neheze" még a jobb vállamon lógott. Olyannyira nem volt jó, hogy amint hazaértem, le kellett feküdnöm, mert nem bírtam már elviselni, csak fekve.
Ott, a kanapén feküdve ijedtem meg. Mert ha most ennyitől ez van, akkor mi lesz még később? Amikor mondjuk már öregszem még tíz évet. Nem kellemes érzés.
Egy biztos. Ezt a msszázsolós dolgot végigcsinálom, mert még ha nem is nagy eredményt értünk el eddig, lassan, de biztosan a cél felé. Én meg nem adom fel.