Jó páran mondták az elmúlt hetekben, mikor látták, hogy mi bizony pont ellentétesen dolgozunk, és még szabin is úgy vagyunk, hogy egyikünk az egyik nap, másikunk a másik nap, hogy "Ez a hosszú házasság titka". Mármint hogy alig találkozunk. Arra gondoltak nyilván, hogy nincs időnk összeveszni.
Nem magyaráztam el senkinek (így aztán most, ezen a fórumon elmagyarázom mindenkinek), de szerintem épp az ilyesmi az, ami megöli a házasságot. Lassan ölő méreg szerencsére, és van ellenszere is, de egészen biztos vagyok benne, hogy semmiképp sem támogatandó. Mert nekem személy szerint az a tapasztalatom, hogy eltelik annyi idő így külön, hogy egyfajta megszokás lesz. És elfelejtem, hogy például számíthatok rá is, mert nem egyedül vagyok épp itthon. Meg majdnem csak a beszélgetős dolgok is elmaradnak, mert amikor hetekig csak cetliken, vagy tőmondatos párperces telefonbeszélgetéseken "tengődik" az ember, akkor bizony elfelejt kommunikálni. Az amúgy is másképp működő bioritmusunk teljesen felborul, ő akkor fáradt, amikor én nem, én meg akkor akarok aludni, amikor ő már nagyon is éber. Egy csomó feszültségforrást képes generálni az ember maga körül ilyen kis hülyeségekkel, és a kommunikációs defekt miatt egészen más ezeket megoldani is.
A hosszú házasság titka szerintem a sok-sok beszélgetés, az együtt töltött idő, és persze a szerelem. :) Be ne dőljetek semmi másnak. Mert minden más kamu.
Átérzem a problémádat, hasonló cipőben járok. Ugye a férjem állandó éjszakás, én pedig általában délutános vagyok és a hét napból hatot dolgozom. Szerencsére nekem ez csak átmeneti.
VálaszTörlésA hosszú házassággal kapcsolatban egyetértünk.:)
Erika, szerencsére nálunk is csak időszakosan van ilyen. Nehezen bírnám állandóan ezt.
VálaszTörlés