Nagy esők jönnek

..és elindulok. Elmegyek innen messze. Úgy kb. ez a dal illik a leginkább a hangulatomhoz, de elárulom, nem a hatvanhetes úton indulnék, hanem minimum repülőn, és meg sem állnék addig, amíg nem bukkannék szikrázó napsütéses helyre. Hihetetlen ez a rengeteg eső már. Unalmas, hogy mindig esik.
De azért nem volt idő unatkozni ma. Ki hitte volna, hogy fiús házban is felüti a fejét a szilikongumi-karkötő gyártási őrület? Hát én ugyan nem gondoltam volna, de így lett. Erik volt az ötletgazda, és két napja nyúzott vele, hogy vegyek már neki, mert ő karkötőt akar csinálni. Ma aztán vehetett magának egy csomag is kis bigyót. A zacskón lévő tájékoztatóból nemigen jutottak előrébb, így gugli barátunk segítségéért folyamodtunk. Akiben most sem kellett csalódni, mert megoldotta a problémát. És gyártottunk karkötőt. Egyet én, a többit Erik és Roli. :) És már a kezükön díszeleg. Külön hálás vagyok érte a kitalálójának, hogy jól elterjesztette, és így menő dolog lett belőle, mert Erik és a finommotorika nem voltak eddig barátok. De most úgy néz ki, hogy eléggé azok lesznek, és ez jó. :) Akárhány zacskó ilyen gumit beszerzek neki, ha kell. :)

Mindeközben Patrik ül mellettem, és fordítja a zenéket, amiket hallgatok. Direktben, ahogy azt kell. Én meg csak bámulom érte még mindig, és majdnem fel sem fogom, hogy ez így megy neki. :)

De ha még sokáig tart az eső, fogom a férjemet,a fiaimat, a szilikon-gumis zacskókat és tényleg elhúzunk valami melegebb éghajlatra. Mert ezt én utálom. Nagyon.