Másodszor fordul elő a gyerekeim életében, hogy szünet van az iskolában, óvodában, és nem én vagyok velük itthon, hanem az apjuk. Szerencsére egészen időben eszünkbe jutott, hogy ő kiirassa a szabadságát, így aztán nyugodtan várhattuk az október végét ebből a szempontból. A fiúk sem ágáltak ellene, hogy nekem dolgozni kell mennem, csak olyan kívánságaik voltak, hogy készítsem ki a ruhájukat, készítsem oda reggel a tejeskávét, és hogy siessek haza. :)
Patrik rettenetes mennyiségű leckét kapott. Szerencsére időben megtudtam, így aztán hamar rávettem, hogy minden nap csináljon meg belőle valamennyit, hogy hétvégére már ne maradjon más, mint a herbárium, amit természetismeret órára kell elkészíteni. Kellett is ez a napi szintű foglalkozás a leckével, a matekfeladatok így is napi több órát vettek igénybe.
Erik viszonylag gondtalanul pihenhetett, bár neki is van egy kevés leckéje, de ő meghagyhatta a hétvégére.
Roli pedig számolja a szabadnapokat, számon tartja mennyi telt már el, és akkor mennyi van még hátra. De nagyon élvezi, hogy itthon lehet a tesóival.
És hogy milyen volt? Egy őrült rohanás. Minden napra jutott valami elintéznivaló. Kellett mennünk sürgősséggel a bőrgyógyászatra, vissza kellett vinni a könyvtárba a könyveket, minden napra jutott egy kis bevásárlás.
Mégis sajnálom azért, hogy már csak a hétvége van belőle. Mert mégis sokkal szabadabb volt minden. Nem kellett időre menni, nem kellett olyan korán kelni. Jó idő volt, így aztán kimehettek akármennyit.
És jutottak eszembe az otthonoktatók. Hogy milyen jól is csinálják. Mert megmaradhat a szabadság is a tanulás mellett.
De nekünk jó ez így. Nemsokára téli szünet. Amikor majd nem rohanunk. Mert nem lesz nyitva a bolt, nem lesz orvosi rendelő, nem lesz posta, nem lesz semmi. Csak mi. Itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése